Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Amennyiben a 21/1955. (XII. 30.) PM sz. rendelet 11/d. pontja értelmében az előállított szörpök után 23%-os forgalmi adót kellett volna leróni, az ilyen rendelkezést tartalmazó adókivetés előfeltétele az lett volna, hogy a terheltek gazdasági tevékenységük törvénybe ütköző voltát — azt, hogy üzérkednek — az adóhatóság tudomására hozzák. Az üzérkedésnek tehát az adócsalási cselekmény ebben az esetben is szükségképpen velejárója volt. Ebből pedig következik, hogy az üzérkedés kapcsán az üzérkedési tevékenységnek az adóhatóságnál be nem jelentésével megvalósuló adócsalási cselekmény önállóságát elveszíti, és beolvad az ugyancsak népgazdaság elleni bűncselekmények körébe tartozó üzérkedésbe. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a terheltekkel szemben az üzérkedéssel halmazatban az adócsalást is megállapította. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a hivatkozott ítéleteket e részükben hatályon kívül helyezte, és a terheltekkel szemben az adócsalás megállapítását mellőzte. (Legf. Bír. B. I. 895/1962. sz. törvényességi határozata.) [3555.] Megjegyzés: Az üzérkedés alapjául szolgáló tényállás a Btk. szabályozásában a Btk. 236. § (2) bek. e) pontja szerint minősül. 467. Csalás mellett magánokirathamisítás megállapításának mellőzése. A terhelt a gyárban működő helyi KST ügyvezetője és ellenőre volt, s a pénztárt is kezelte. 1961. év végén anyagi zavarba került és ezért kölcsönre volt szüksége. December 11-én kilenc személyt — részben hozzátartozóit saját nevükön, részben fiktív személyeket, akik egyébként nem voltak jogosultak a KST-től kölcsönt felvenni — beléptetett a KST-be. Az említett személyek részére kölcsönigénylési lapokat és kötelezvényeket állított ki, azokra a KST elnök és egy KST vezetőségi tag nevét engedélyezőként ráhamisította és összesen 11 000 Ft kölcsönt vett fel. A terhelt azt is tudta, hogy a különben szabálytalanul kölcsön vett összegeket az alapszabály szerinti 4 hónap alatt visszafizetni nem képes, így a KST vezetőségét, illetve az OTP-t tévedésbe ejtve a 11 000 Ft-ot a saját céljaira használta fel. A felvett kölcsönt és járulékait a terhelt 1962 januártól 1962 júniusáig részletekben kifizette. A járásbíróság 1962. október 9-én hozott ítéletével a terheltet társadalmi tulajdont károsító csalás és 9 rb. magánokirathamisítás miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A megyei bíróság 1962. november 30-án hozott ítéletével a terheltet a 9 rb. magánokirathamisítás miatt emelt vád alól bűntett hiányában felmentette, a terhére fennmaradó társadalmi tulajdont károsító csalás miatt pedig 15%-os bércsökkentés mellett 1 évi javító-nevelő munkára ítélte. A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás szerint az ítélet felmentő és büntetést kiszabó része törvénysértő. — A törvényességi óvás nem alapos. Az ítélkezési gyakorlat (B. H. 3357.) szerint a halmazat megállapítására nem kerülhet sor, amikor az eszközcselekmény a szoros összefüggés következtében önállóságát elveszítve, szükségszerű jelleggel kapcsolódik a célcselekményhez. Az adott esetben megállapítható, hogy az anyagi zavarban levő terhelt célja az volt, hogy a KST útján kölcsönösszeghez jusson. A kölcsönösszegek kifizetésének előfeltétele a kölcsönigénylési lapok és a kötelezvények kiál763