Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A vádlott a fogai rendbehozatala céljából 50,80 g olvasztott aranyat vásárolt 1600 Ft-ért, s az ekként birtokába került aranyat a Magyar Nemzeti Banknak vételre nem ajánlotta fel. Az első fokú bíróság a vádlott e cselekményeit bűnhalmazatba vonta és a vádlott bűnösségét 2 rendbeli, nevezetesen aranynak a hivatalostól eltérő árfolyamon való vételével a devizarendelet 16. §-a (1) bekezdés b) pontjában írt tilalom megszegése folytán megvalósult, továbbá az arany vételre felajánlásának elmulasztásával a 17. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megszegése folytán megvalósult devizabűntettben állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a vádlott szóban forgó cselekményei bűnhalmazatot nem képeznek. A Btk. 247. §-a a devizagazdálkodást sértő bűntettet keret-tényállásként szabályozza és az alapulvett jogszabályokban írt valamennyi tilalom megszegését, illetve kötelesség elmulasztását azonos büntetési tétellel fenyegeti. A deviza-kódex a jogi tárgy minél hatékonyabb védelme végett sokféle tilalmat állít fel, illetve sokféle magatartást ír elő. E magatartások, illetve tilalmak áthágása önmagában is sérti vagy veszélyezteti a devizagazdálkodás érdekeit, de egy elkövetési tárggyal kapcsolatban a konkrét cselekmények összefüggése folytán elveszthetik önálló társadalomra veszélyességüket. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ezért, ha ugyanazon elkövető ugyanarra az elkövetési tárgyra vonatkozó több tilalmat szeg meg, illetve mulasztja el valamely kötelesség teljesítését: e tilalmakba, illetőleg rendelkezésekbe ütköző cselekményei egymással az eszköz és célcselekmény, illetőleg fő- és utócselekmény viszonylatában állanak; látszólagos halmazat létesül, s ilyen esetekben e cselekmények csak egyszer valósulnak meg önállóan. A vádlott előbb említett cselekményei ugyanazt a jogtárgyat — a devizagazdálkodás érdekét — sértették és mindkét cselekménynek ugyanaz volt az elkövetési tárgya: az 50,80 g olvasztott arany. A vádlott ezt az aranyat a fogai rendbehozatalára kívánta fordítani, ezt ebből a célból vásárolta. Ezt a célt csak úgy érhette el, ha a megszerzett aranyat vételre nem ajánlja fel. A vételre felajánlás elmulasztása tehát az arany tiltott megvásárlásával — mint főcselekménnyel — előidézett állapot fennmaradását biztosította. Ennélfogva a két cselekmény — az arany megvétele és felajánlásának elmulasztása az adott esetben — egymással olyan szoros belső összefüggésben áll, amelyben a felajánlási kötelezettség elmulasztása szükségszerűen kapcsolódott az arany tiltott vásárlásához, mint főcselekményhez. A két cselekmény ily összefüggése következtében azok egymástól elkülönítetten, két önálló bűntettként a vádlott terhére nem értékelhetők. Az összefüggés folytán ugyanis a felajánlási kötelezettség elmulasztása — a tiltott vásárlás mellett — önállóságát elveszítette, járulékos jellegűvé vált, s ezért büntetlen utócselekményként értékelendő. Ezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság vádlott bűnösségét csak az aranynak a hivatalostól eltérő áron való megvételével kapcsolatban állapította meg, és a cselekményét az 1950. évi 30. sz. tvr. 16. §-a (1) bekezdése b) pontjában írt tilalom megszegése folytán 1 rb., a Btk. 247. §-a (1) bekezdésében meghatározott, a devizagazdálkodás érdekét sértő bűntettnek minősítette. Ellenben a vádlott bűnösségének az arany vételre felajánlásának elmulasztása miatt további 1 rb. devizabűntettben való megállapítását mellőzte. A büntetés kiszabása körében azonban a cselekményét — mint a bűnösség 160