Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

veréseknél nem tartották meg a vonatkozó rendelkezéseket. Lefoglaltak foglalás alól mentes dolgokat. A végrehajtás során lefoglalt ingóságokból jelentős mennyiséget maguknak tartottak meg, vagy pedig egészen alacsony áron juttattak általuk kedvezményezett személyek tulajdonába. A végrehajtó bizottság titkára az ún. bírságpénzekből 19 000 forintot sikkasztott. A járási tanácsnak a bűnügyben vádlottként szereplő néhány olyan alkalmazottja, akinek kötelessége lett volna a községi tanács működésének ellenőrzése, a hivatalvizsgálatok során észlelt szabálytalanságok megszüntetése helyett maga is bűncselekményeket követett el; a végrehajtási úton lefoglalt ingóságokból különféle ingóságokat magának szerzett meg s ezzel kapcsolatban az illetékes községi tanácsi alkalmazottal a vonatkozó hivatali könyvekbe hamis adatokat vezettetett be. A Legfelsőbb Bíróság az első fokon kiszabott börtönbüntetésekkel szemben lényegesen súlyosabb (4 év helyett 7 évi, 5 év helyett 9 évi, 1 és 6 hó helyett 3 évi) szabadságvesztést alkalmazott. A büntetések kiszabásánál a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutatott rá: A vádlottakat törvénytelen eljárásaik során elsősorban az önkényeskedés szelleme, a harácsolás célzata vezette. Valamennyiüket a népi demokratikus államrend emelte az államigazgatás helyi szerveinek vezetőivé. Ennek ellenére típusai lettek a letűnt rendszerből ismert korrupt tisztviselőknek. Durván megsértették a szocialista törvényességet. Megsértették az állampolgároknak az Alkotmányban biztosított jogait. Súlyosan ártottak a munkásparaszt szövetség ügyének. Azok a vádlottak, akik a járási tanács alkalmazottai voltak, ahelyett, hogy a szabálytalanságokat észlelték és megakadályozták volna, maguk is rossz példával jártak elöl. Alsóbb beosztású dolgozó társukat rávezették a visszaélések leplezésének egyik általa eddig nem ismert, újabb módjára. A szocialista társadalom építése megköveteli a múltból visszamaradt korrupciós szellem teljes és gyökeres kiirtását. Éppen ezért a büntetések kiszabásánál a szigorú büntetések szükségessége a nevelés és a visszatartás érdekében fokozottan lép előtérbe. (Legf. Bír. Bf. III. 2.870/1953. sz.) [150.] 372. A büntetés helyes kiszabásához mellőzhetetlen a vádlott előéletére vonatkozó adatok beszerzése. A büntetést általános céljának szem előtt tartásával, a törvény által megszabott kereten belül olyan mértékben kell kiszabni, amely igazodik — egyebek között — az elkövető társadalomra veszélyességéhez. Ebből következik, hogy a büntetés helyes kiszabásának előfeltételeként fel kell deríteni mindazokat az adatokat, amelyek a vádlott egyéniségéből a társadalomra háruló veszély mértékének megítéléséhez szükségesek, így elsősorban fel kell deríteni a vádlott előéletét. Ennek egyik eszköze az erkölcsi bizonyítvány beszerzése. Ez alapvető követelmény, különösen abban az esetben, ha a bíróság a büntetés végrehajtásának felfüggesztését kívánja elrendelni, mert az erkölcsi bizonyítvány beszerzése nélkül nincs abban a helyzetben, hogy elbírálhassa, nem akadálya-e a felfüggesztésnek a törvényben meghatározott valamely kizáró ok. Az erkölcsi bizonyítvány beszerzésének elmulasztása a gyakorlatban ezzel kapcsolatosan a tapasztalat szerint igen gyakran törvénysértésre vezet. Ezenfelül azonban a vádlott egyéniségének kellő megismerése érdekében gyakran kívánatos az erkölcsi bizonyítványban megjelölt bűn137