Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

végrehajtani, ha a bíróság a vádlottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítéli. Az említett kegyelmi rendelet idézett 11. §-ából világosan kitűnik, hogy a kegyelem hatály vesztésének és az elengedett büntetés végrehajtásának nem az a feltétele, hogy a bíróság a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a vádlottat szabadságvesztésre ítélje, hanem a büntetés nemére való tekintet nélkül csupán az, hogy ilyen cselekményért elítélje. Törvénysértő jogi álláspontjának az igazolására az első fokú bíróság a Btá. 55. § (2) bekezdésére és ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság B. 1.163/1954. sz. (B. H. 1954. évi 12. sz. 621. eset) törvényességi határozatára hivatkozott. Minthogy azonban az említett törvényességi határozat azt a kérdést döntötte el, hogy az 1953. évi 11. sz. tvr. 12. §-a szerint próbaidő alatt elkövetett bűntett miatt kiszabott büntetés kapcsán akkor is el kell-e rendelni a kegyelem alá esett előző büntetés végrehajtását, ha annak a végrehajtását a bíróság az előző ítéletében a Btá. 55. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette, erre a törvényességi határozatra való hivatkozás is alaptalan. Igaz ugyan, hogy a Legfelsőbb Bíróság 162. sz. büntető kollégiumi állásfoglalása (módosított szövegben fenntartotta a 386. sz. kollégiumi állásfoglalás) szerint, ha a kegyelemben részesült személy a kegyelemben részesülést követően a kegyelmi elhatározásban megszabott határidőn belül újabb bűncselekményt követ el, a kegyelem csak abban az esetben veszti el hatályát, ha a vádlottat az újabb bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik. Az említett kollégiumi állásfoglalás azonban olyan egyéni kegyelmi elhatározásokra vonatkozik, amikor az Elnöki Tanács a kegyelmezés jogát akként gyakorolja, hogy a jogerősen kiszabott büntetésnek, vagy a büntetés egy részének a végrehajtását kegyelem útján „3 évi próbaidőre felfüggeszti". A kegyelmezési jog ilyen értelemben való gyakorlása azonban független a Btá. 55. §-ától — állapítja meg a 162. sz. kollégiumi állásfoglalás —, és nem a Btá. 55. §-ának az alkalmazását, hanem a büntetésnek, vagy egy részének feltételhez kötött elengedését jelenti. Az adott esetben azonban nem egyéni kegyelemről van szó. Az 1959. évi 12. sz. tvr. 11. §-a kifejezetten meghatározza azt a feltételt, amelynek a bekövetkezte esetében a büntetés elengedését meghiúsultnak kell tekinteni, ez pedig az, hogy a kegyelemben részesülő személy a kegyelmi rendelet hatályba lépésétől számított 3 éven belül újabb bűncselekményt követ el. Másrészt a rendelet az említett határidőt nem is nevezi próbaidőnek, mint a Btá. 55. § (2) bekezdése. A kifejtettekre tekintettel tehát az adott esetben a 162. sz. büntető kollégiumi állásfoglalás sem alkalmazható. Az említett törvénysértés folytán a megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és az 1959. évi 12. sz. tvr. 11. §-a alapján elrendelte a korábban hozott ítélettel kiszabott, de kegyelem alá vont szabadságvesztés végrehajtását- (Kaposvári Megyei Bíróság Bf. 852/1960. sz.) 12792.] 302. Felfüggesztett szabadságvesztésre alkalmazott közkegyelem kihatása, a kegyelem hatályvesztésének következménye. A vádlott a bűncselekményt 1957. május 1. napja előtt követte el. Ezért az 1959. évi 12. sz. tvr. 1. §-a alapján kegyelem alá esik, mivel kizáró ok nincs. 109