Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Jelen ügyben azonban a vádlottat 1960. május 2-án 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Ennélfogva a kegyelem a következőképpen érvényesül: A feltételesen felfüggesztett szagadságvesztés 3 éves próbaideje 1960. május 2-től 1963. május 2-ig tart. A kegyelem folytán azonban 1959. április 3-tól számított három évig, azaz 1962. április 3-ig tart az az idő, amely alatt, ha a vádlott újabb bűncselekményt követ el, a kegyelem hatályát veszti. Ha tehát a vádlott 1959. április 3. és 1962. április 3-a között nem követ el bűncselekményt, végleg mentesül a végrehajtás alól, azaz a próbaidő lényegében egy évvel megrövidül. Amennyiben az 1959. évi 12. sz. tvr. 11. §-ában írt fenti határidő alatt a vádlott bűncselekményt követ el, a kegyelem hatályát veszti. Ha tehát a fenti idő alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélik, a kegyelem hatálytalanulása folytán a Btá. 55. § (2) bekezdése első mondata [Btk. 71. § b) pont] értelmében jelen felfüggesztett szabadságvesztést is végre kell hajtani. Ha azonban a fenti idő alatt bár bűncselekményt követ el, de szabadságvesztésre nem ítélik (pénzbüntetést kap pl.), akkor a kegyelem hatálytalanulása azt jelenti, hogy a felfüggesztés eredeti határideje érvényesül továbbra, azaz 1963. május 2-ig. (Legf. Bír. Bf. VI. 520/1960. sz.) 12712.] 303. A közkegyelmet nem zárja ki az a korábbi végrehajtott szabadságvesztés, amelyre nézve az elítélt kegyelmi rehabilitálásban részesült. Az első és másodfokú bíróság az 1959. évi 12 sz. tvr. 5. §-ának (1) bekezdés f) pontja alapján azért nem alkalmazta a közkegyelmet a terhelt javára, mert a terhelt a tényállásban részletezett időpontokban, az 1959. évi 12. sz. tvr. hatálybalépése előtt, 10 éven belül három ízben volt szabadságvesztésbüntetésre ítélve. A fenti állásponton alapuló döntések azonban törvénysértőek. A terhelt az 1950-ben kiszabott 4 hónapi és az 1951-ben kiszabott 8 hónapi szabadságvesztéseket kitöltötte. Az 1953. évi 11. sz. tvr. 9. §-a alapján mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól és büntetlennek kell tekinteni. A Btá. 64. § [Btk. 78. § (1) bek.] szerint a mentesített személyt olyannak kell tekinteni, mintha el sem ítélték, illetőleg a büntetést végre sem hajtották volna. Ezenfelül pedig csupán egy ízben, 1957. évben volt büntetve 4 hónapi szabadságvesztésre, amelyet kitöltött. Ekként az 1959. évi 12. sz. tvr. hatálybalépésekor, 1959. április 3-án a terhelt — az 1953. évi 11. sz. tvr. 9. §-ának rehabilitáló rendelkezése folytán — nem volt tíz éven belül három ízben végrehajtható szabadságvesztésbüntetésre ítélt személynek tekinthető. Következésképp az óvással megtámadott határozatban reá kiszabott büntetésre nézve sem az 1959. évi 12. sz. tvr. 5. §-ának (1) bekezdés f) pontjában írt, sem más kizáró ok fenn nem állott. Az 1959. évi 12. sz. tvr. 5. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a tvr.-ben írt közkegyelemben az nem részesíthető, aki az 1953. évi 11. sz. tvr. alapján kegyelemben részesült végrehajtható szabadságvesztés büntetése alól. Ekként az 1953. évi 11. sz. tvr. 9. §-ának rehabilitálást biztosító rendelkezése nem zárja ki az 1957. május l-e előtt elkövetett cselekményekre az 1959. évi 12. 110