Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

hajtandó szabadságvesztés kiszabásával érhető el. Az utóbbiak esetében viszont büntetőpolitikánk a végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását nem tekinti általánosan alkalmazandó büntetési eszköznek. Az ilyen el­követőkkel szemben rendszerint olyan büntetés kiszabása, illetve intéz­kedés alkalmazása indokolt és célravezető, mely az elítéltet nem fosztja meg személyes szabadságától és időlegesen sem emeli ki a társadalomban elfoglalt helyéből és munkájából. Kisebb jelentőségű bűncselekmény — rendszerint alkalmi jellegű — elkövetése miatt történő felelősségre vo­nás esetén ugyanis már az ilyen büntetéstől alaposan remélhető, hogy az elkövető a jövőben nem valósít meg újabb bűncselekményt. 111. A büntetés végrehajtásának a Btk. 70. §-a (1) bekezdése alapján tör­ténő felfüggesztése nem kivételes intézkedés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden első ízben bűncselekményt elkövető személyt ebben a kedvezményben kellene részesíteni. A Btk. 70. §-a (1) bekezdésének rendelkezése szerint a bíróság az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés vagy pénzfőbüntetés végrehaj­tását felfüggesztheti, ha az elkövető személyi körülményeire — külö­nösen előéletére —, valamint az elkövetett bűncselekményre figyelem­mel a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. A büntetés célja pedig a Btk. 34. §-a szerint a társadalom védelme érdekében a bűncselekmény miatt a törvényben meghatározott joghát­rány alkalmazása, az elkövető megjavítása, továbbá a társadalom tag­jainak visszatartása a bűnözéstől. A büntetés végrehajtásának felfüggesztését az ítélkező bíróság a Btk. 70. §-a rendelkezései alapján — a Btk. 64. §-ának (1) bekezdésében írt, s ehelyütt is érvényesülő büntetéskiszabási elvekre figyelemmel — ugyanúgy értékelő tevékenysége útján dönti el, mint általában a bünte­tés kiszabását. A büntetés végrehajtása felfüggesztésének alapjául szolgál a szocia­lista társadalom értékítélete. A törvényi előfeltételek, a kiemelt alanyi és tárgyi körülmények, va­lamint a büntetési célok érvényesülése között szoros kölcsönhatás van, ezért azokat egységesen kell értékelni. Következésképpen a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél a bíróságnak a büntetési célok ösz­szessége megvalósulását kell szem előtt tartania: tehát a társadalom vé­delme érdekében az elkövető megjavítását és a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása követelményét is. Ehhez képest a bíróság­nak a büntetés végrehajtása felfüggesztésénél — az elkövető személyi körülményeinek értékelése és az elkövetett bűncselekmény jellegének és súlyának mérlegelése mellett — behatóan vizsgálni kell azt is, hogy a felfüggesztés összhangban áll-e a büntetés céljaival, szolgálja-e az el­követő megjavítása mellett a társadalom védelmének érdekét, s nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményével. A büntetés végrehajtásának felfüggesztésére általában a viszonylag kisebb jelentőségű cselekményt megvalósító, olyan kedvező személyi és jellembeli tulajdonságokkal rendelkező elkövető esetében kerülhet sor, akinél — az általános megelőzés követelményének szem előtt tartása 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom