Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

mellett — szükséges a szabadságvesztés kiszabása, a büntetés végrehajtásának elrendelésével való fenyegetettség azonban elégséges a büntetési cél elérésére, az újabb bűnelkövetéstől való visszatartásra. A differenciálás lehetőségét biztosítja az is, hogy a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés mellett a bíróság mellékbüntetésként olyan pénzbüntetést szabhat ki. amelynek végrehajtását nem függeszti fel. A főbüntetés és a megfelelő összegben kiszabott pénzbüntetés együttes hatásában alkalmas arra. hogy elősegítse a büntetés céljának megvalósulását. Alaposan vizsgálni kell azonban ilyen esetben is, hogy fennállanak-e a pénzmellékbüntetés kiszabásának törvényi előfeltételei. Helytelen a pénzmellékbüntetés összegét aránytalanul magas összegben megállapítani kizárólag azért, hogy ellensúlyozza a büntetés végrehajtásának a felfüggesztését. A büntetés végrehajtása felfüggesztésének kedvezményében általában nem részesíthetők: a nagyobb súlyú, a társadalomra fokozottabb veszélyességű szándékos bűncselekmények. a szocialista erkölcs szerint különösen elítélendő bűncselekmények, valamint az olyan nem szándékos bűncselekmények elkövetői, akiknél a gondatlanság magas foka állapítható meg, és a bekövetkezett eredmény is súlyos. továbbá a személyükben kiemelkedő társadalomra veszélyességű bűnözők, végül az olyan bűnelkövetők, akik ellenséges beállítottságukból fakadó, illetve ezzel összefüggő bűncselekményt követtek el. Mindezek javára a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a dolgozók közfelfogásával, a társadalmunk értékítéletével is ellentétes lenne, valamint ellentétben állana a bűnözéstől való általános visszatartás követelményével is, sértené tehát a Btk. 34. §-ában foglalt és a Btk. 70. §-a alkalmazásánál is irányadó szempontokat. A konkrét ügyekben folytatott ítélkezés hivatott az általános elveket az egyéniesítés követelményeivel összhangban a gyakorlatban megvalósítani. A büntetés végrehajtása felfüggesztésének alkalmazásánál bíróságaink számára a legfőbb irányelv, hogy ezen a téren is büntetőpolitikánk alapvető követelményeit kell helyesen és céltudatosan érvényesíteni. ÍV. 1. A Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről szóló 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelet 16. §-ának (1) bekezdése értelmében a Btk. 70. §-ának (3) bekezdése helyébe új rendelkezés lépett. Eszerint a pénzbüntetés végrehajtása az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy évi, a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása egy évtől három évig, a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtása pedig egy évtől öt évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. A próbaidő a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. Az 1961. évi V. törvény csupán a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése terén biztosított a bíróság számára mérlegelési lehetőséget, az új szabályozás viszont ezt a büntetőjogi felelősségrevonás további differenciálásának lehetővé tételével jelentősen kiszélesítette, amikor a vég64