Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
tott cselekmény társadalomra veszélyessége megfeleljen annak az absztrakt társadalomra veszélyességnek, amelyet a törvényben meghatározott büntetési tétel fejez ki; hogy ez az irányösszeg feleljen meg annak a büntetőpolitikai célkitűzésnek is, amely a súlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben szigorúbb büntetés alkalmazását tartja szükségesnek. A kár irányösszegét úgy kell meghatározni, hogy az mind a gazdasági követelményeknek, mind a szocialista közfelfogásnak megfeleljen. Az irányösszeg meghatározásánál a tvr. módosításaira tekintettel — még a következőket is figyelembe kell venni. Azok a körülmények és megfontolások, amelyek a szabályozásnak azt a módját indokolták, hogy a törvény a vagyon elleni bűntettek túlnyomó többségében a bűncselekmény társadalomra veszélyességének a megítélésében a tulajdoni formák között ne különböztessen, csak a törvényi különbségtétel szükségtelenségére vonatkoznak. A cselekmény absztrakt társadalomra veszélyességének a megítélése azonban annál kevésbé változott, minthogy az új szabályozás folytán azok a minősítő körülmények, amelyek a cselekmény társadalomra veszélyességét fokozzák — a tulajdoni formától függetlenül — valamennyi vagyon elleni bűntettre egyaránt vonatkoznak. A cselekményeknek egységesen vagyon elleni bűntettként minősítése arra is utal, hogy a kár, illetve az érték meghatározása szempontjából az a körülmény is előtérbe került, hogy az elkövető bűnös tevékenysége folytán milyen érték birtokába jutott jogtalanul. A minősítés szempontjából releváns kár (érték) meghatározásánál ezért azt is figyelembe kell venni, hogy a kár (érték) összege — a keresethez, jövedelmekhez viszonyítottan — miként jelentkezik a társadalom megítélésében. Végül nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ha a cselekmény a gazdálkodás körében okoz a társadalmi tulajdonban károsodást, azt a népgazdaság elleni bűncselekményként kell minősíteni. 5. A kár (érték) nagysága a vagyon elleni bűncselekményeknél a cselekmény társadalomra veszélyességének a mértékét meghatározó egyik alapvető tényező. Kétségtelen ezért, hogy az a jogi szabályozás fejezi ki hűen a cselekmény társadalomra veszélyességének a fokát, amely megfelelően differenciál a kárt (értéket) tekintve. A korábbi jogi helyzetben a kisebb súlyú bűntett elhatárolására irányadó összeg kettőezer forint volt. A személyek javait károsító bűntettekre kettőezer forintot meghaladó bármilyen nagy károsodás esetében is három évig terjedő szabadságvesztés volt a kiszabható büntetés. A társadalmi tulajdont károsító bűntettek súlyosabb eseteire hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható és csak a kétszázezer forintot meghaladó károsodás esetében, a különösen nagy kár szerinti minősítés mellett volt a büntetési tétel: öt évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés. Nyilvánvaló, hogy a cselekmény konkrét társadalomra veszélyessége — pusztán a károsodás összegét tekintve — e rendkívül széles keret miatt nehezen volt kifejezhető. Ezen a helyzeten változtatott a törvény, amikor a differenciált ítélkezést azzal is előmozdítani törekedett, hogy a kár (érték) mérvére tekintettel a vagyon elleni bűncselekményekre egységesen további minősítő körülményt határozott meg: a jelentős kár (érték) fogalmát. Mindezen körülmények és megfontolások azt indokolják, hogy a Leg59