Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

felsőbb Bíróság a gazdaságpolitikai érdekeknek és a jogpolitikai szempontoknak megfelelően kétszázezer forintot meghaladó összegben határozza meg azt a kárt (értéket), ami a különösen nagy kár (érték) szerinti minősítésnek megfelelő absztrakt társadalomra veszélyességét a konkrét esetben is kifejezni képes, a jelentős kár (érték) megalapozására szolgáló irányösszeget pedig ötvenezer forintot meghaladó összegben. 6. Követelmény, hogy a bíróságok differenciáltan ítélkezzenek. Ennek viszont ellentmond a minősítésre meghatározott irányösszeg sematikus alkalmazása. így pl. nyilvánvaló, hogy az elkövető bűnösségi fokának a minősítés szempontjából mindig jelentőséget kell tulajdonítani: a gondatlanul okozott károsodásnál indokolt, hogy a cselekménynek jelentős, illetve különösen nagy kárt okozó minősítését a bíróság az irányösszeget jóval meghaladó kár okozása esetében is mellőzze. De sematizmusra vezethet a nem kellő differenciálás a szándékos bűntetteknél is. így pl. a hűtlen kezelésnek minősülő cselekmények olyan esetében, amikor a nagymérvű károsodás beállott ugyan, de az elkövető maga haszonhoz nem jutott, vagy rongálás esetében, amikor az elkövetés konkrét körülményei csökkenthetik a cselekmény társadalomra veszélyességét. 11. 1. A törvény a bűncselekményeket illetően, társadalomra veszélyességük foka alapján, bűntett és vétség között különböztet. E törvényi szabályozás folytán felesleges lett a „kisebb súlyú bűntett" kategória. Minthogy pedig az eddig ..tulajdon elleni bűntett" gyűjtőfogalom körébe vont bűncselekmények büntetési tételüket tekintve vétségnek minősülnek, a tvr. 73. §-a a Btk. 303. §-át úgy módosította, illetve egészítette ki, hogy az említett mindkét kategóriát „vagyon elleni vétségek" gyűjtőfogalom alá vonta, s ily cím alatt szabályozza. A Btk. módosított 303. §-ának (1) bekezdése szerint: egy évig terjedő szabadságvesztés vagy javító-nevelő munka a lopás, a sikkasztás, a csalás, a hűtlen kezelés, az orgazdaság, vagy a rongálás elkövetőjének a büntetése, ha az eset összes körülményeire (különösen a kár nagyságára, az elkövető személyi körülményeire, az indítékra és az elkövetés módjára) tekintettel a cselekmény kisebb súlyú, feltéve, hogy a 296., a .301. vagy a 302. §-ban meghatározott valamely minősítő körülmény nem forog fenn. A törvény szövege értelmében tehát a vagyon elleni vétségek itt megjelölt eseteit illetően a törvényi szabályozás nem változott: az eset körülményei alapján kell a jogalkalmazónak állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a végrehajtott cselekmény konkrét társadalomra veszélyessége alapján kisebb súlyú-e. s ennek megfelelően: bűntettnek vagy vétségnek minősül-e. 2. A törvény tényállása az elhatárolásra annyiban ad eligazítást, hogy példálózva sorolja fel azokat a körülményeket, amelyek alapján a jogalkalmazó a minősítést illetően állást foglalhat. Annak, hogy a törvény a társadalomra veszélyesség fokának a megítéléséhez szükséges legjellemzőbb ismérvet: a kár (érték) nagyságát az első helyen emeli ki, két vonatkozásban is jelentősége van. 60