Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

Mindezeket a körülményeket azonban a bíróságnak nem külön-külön, hanem egybevetve, a maguk együttességében kell értékelnie. Ennek során a szükséghez képest orvosszakértőt is meghallgathat (nem mellőzhető ez alkoholos eredetű elmebetegség, vagy pathológiás ittasság fennállásának gyanúja esetén). 5. Felmerül ezek után a kérdés, hogy az ittas állapotban levő személy cselekménye mikor minősül szándékos, illetve gondatlan bűncselekménynek. Amikor a Btk. 22. §-a a 21. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának tilalmaként jelentkezik, a minősítés kérdése nem okoz nehézséget: a cselekményt attól függetlenül kell — az általános szabályok szerint — minősíteni, hogy az elkövető a felismerési képességében vagy az ennek megfelelő cselekvésben korlátozott volt-e, vagy sem. Annál élesebben merül fel a különbségtétel nehézsége akkor, amikor a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt büntetlenség kizártságának esete forog fenn. A szándékos és a gondatlan cselekmény elhatárolásáról azon az alapon, amint az a minősítés körében egyébként történik: ebben az esetben nyilvánvalóan nem lehet szó. Az önhibából ittas állapotba kerülő és bűncselekmény tényállását megvalósító cselekményt elkövető személyt olyannak kell tekinteni, mintha az beszámítási képességgel bírna: következésképpen e törvényi rendelkezés folytán az ittas állapotban való elkövetés a cselekmény minősítésén mit sem változtat, azt nem érinti. Ebből az következik, hogy az önhibából eredő ittas állapotban elkövetett cselekmény szándékos vagy gondatlan bűntettként minősülhet. A cselekmény szándékosan elkövetettként való minősítése mellett tehát nem zárható ki — feltéve, hogy a törvény ezt büntetni rendeli — annak gondatlanul elkövetett bűncselekményként való minősítése. A bíróságnak a minősítés körében azt kell vizsgálnia, hogy a bűncselekmény elkövetési körülményeinek elemzése alapján miként lenne az minősítendő az alanyi oldal teljessége esetén. Ezt pedig csak a cselekmény tárgyi oldalának beható vizsgálata alapján lehet elbírálni. A cselekmény tehát nem szükségképpen minősül szándékosan elkövetettként; nyilvánvalóan helytelen lenne a cselekmény gondatlan minősítését — a kétségtelenül erre utaló tárgyi körülmények ellenére — azon okból mellőzni, mert az elkövető a Btk. 21. §-ának (1) bekezdése szerint tudatzavart okozó ittas állapotban volt. A bíróságnak behatóan kell vizsgálnia, hogy a cselekmény külső megjelenési alakja és az ezzel kapcsolatos tárgyi körülmények olyanok-e, amelyek arra utalnak, illetve amelyekből megnyugtatóan arra lehet következtetni, hogy — mennyiben a cselekmény nem a Btk. 22. §-ában foglalt tilalom folytán kerülne elbírálásra — a cselekményt gondatlanságból követték el. Mindez természetesen csak az adott eset összes körülményei alapján állapítható meg. A bíróságnak tehát nemcsak a leittasodó önhibájának meglétét, de az elkövetett cselekmény tárgyi elemeit is teljes részletességgel és alapossággal kell megállapítania, s vizsgálnia. Ha mindebből kétséget kizáróan arra vonható következtetés, hogy a józan állapotban levő elkövető cselekményét gondatlanságból elkövetettként kellene minősíteni: úgy ezt — ittas állapotban elkövetve is — ilyennek kell minősíteni. Amennyiben azonban a törvény szerint a cse48