Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

XXVI. sz. BÜNTETŐ ELVI DÖNTÉS I. A Btk. 236. §-a (1) bekezdés a) pontja második változatának alkalmazásában ipari vállalkozásnak kell tekinteni — egyéb ismérvektől függetlenül is — a haszonszerzésre irányuló olyan tevékenységet, amikor az elkövető amellett, hogy maga is részt vesz a munkában, az általa vállalt ipari vagy egyéb, gazdasági jellegű szolgáltatásokat nagyobb részben és rendszeresen idegen munkaerők igénybevételével végezteti. II. Megfelelő jogosítvány nélkül ipari vagy egyéb, gazdasági jellegű szolgáltatásoknak idegen munkaerő igénybevételével való elvégeztetése — kizárólag szervezési tevékenység mellett — a Btk. 236. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott üzérkedés bűntettének törvényi tényelemeit valósítja meg. Indokolás í. A szocialista állam a lakosság helyi szükségleteinek kielégítése, szakmunkásképzés, export vagy más hasonló hasznos célok érdekében meghatározott keretek között esetenként engedélyezi a kisipar gyakorlását, mégpedig idegen munkaerő alkalmazásával is. Az ilyen tevékenység indokolt, hasznos. Az engedély hiányában, tehát az állami ellenőrzés elől elvont ilyen tevékenység viszont rejtett forrása az idegen munkaerő jogellenes igénybevételének és a szocialista gazdaság tervszerű működését is zavarhatja. Ezért nagy fokban veszélyes a társadalomra. De a fenti érdekek ilyen súlyosabb sérelme egyes esetekben előfordulhat akkor is, ha az elkövető jogosítvánnyal rendelkezik ugyan, de olyan tevékenységet folytat, amelyre jogosítványa nem terjed ki. Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 112. §-a szerint, aki ipar jogosítvány nélkül ipari tevékenységet folytat, vagy olyan ipari tevékenységet gyakorol, amelyre ipar jogosítványa nem jogosítja, a kontárkodás szabálysértését követi el és 3000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. A Btk. 236. §-a (1) bekezdés a) pontjának második változata szerint pedig üzérkedést követi el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki megfelelő jogosítvány nélkül ipari vállalkozást tart fenn. Szükséges tehát annak értelmezése, hogy mi tekinthető ipari vállalkozásnak. A törvény mindig a létrejöttének idején fennálló társadalmi és gazdasági viszonyokat tükrözi. A tőkés viszonyok között, majd a felszabadulást követő első években a nagyobb arányú tőkés vállalkozások a gazdasági életben rendszeresek voltak. Az ipari vállalkozás korábbi fogalma ezekhez igazodott. A társadalmi gazdasági alap tekintetében végbement változások rendkívül mélyrehatók. A Btk. 236. §-a (1) bekezdésének a) pontjának második változatában foglalt rendelkezés az új viszonyoknak felel meg. Ilyen körülmények között a bírói gyakorlat egységének biztosítása végett elvi döntés hozatala vált szükségessé. A 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 112. §-a értelmében annak a kontárnak a tevékenysége, aki egyedül dolgozik, csak szabálysértés. Az pedig önmagában, hogy emellett másokat is dolgoztat, üzérkedés megállapítására még nem szolgálhat alapul. Ugyanis a törvény nem egysze43