Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
rűen az idegen munkaerő alkalmazását említi tényelemként, hanem ilyenként az ipari vállalkozást határozza meg. Az ipari vállalkozás e fogalmának értelmezése csak akkor lehet helyes, ha az a valóságos gazdasági viszonyainknak megfelel, időszerű. Olyan társadalmi-gazdasági viszonyok között, amelyeknek keretében önálló ipari tevékenységként legfeljebb kisipari tevékenységnek lehet helye, az ipari vállalkozásnak és a kisipar körének mint egymást kizáró fogalmaknak szembeállítása már túlhaladott. Ekként közömbös az, hogy a tevékenység a kisipar körét nem haladta túl, ugyanis ez nem zárja ki az ipari vállalkozás megállapítását. Az ipari vállalkozásnak és a kisipar körének ilyen szembeállítása nem foghat helyt tételes törvényi okokból sem. Ugyanis a Btk. 236. §-a „ipari vállalkozás" fenntartását csak megfelelő jogosítvány hiánya esetén rendeli büntetni, amiből okszerűen következik, hogy az ipari vállalkozás megengedett is lehet, az tehát a kisipar körén belül maradó gazdasági tevékenység esetében is fennforoghat. Az ipari vállalkozás fogalmának meghatározásánál lényeges az, hogy a köznapi szóhasználatban a vállalkozás fogalma feltételezi az üzleti jelleget, azt tehát, hogy a vállalkozó a szolgáltatás elvégzése érdekében végzett tevékenységéért, beleértve mások munkájának a megszervezését is, — a saját munkabérén felüli — jövedelemszerzésre törekszik. Tevékenysége nyerészkedési jellegű annak folytán, hogy a szervezési tevékenységéért a mások munkájából származó jövedelemnek egy részét is magának igyekszik megszerezni munkaadói, illetve vállalkozói haszonként. Lényeges továbbá az is, hogy e törvényhely az ipari vállalkozás fenntartását jelöli meg tényelemként. Az pedig nem lehet kétséges, hogy ez legalábbis a tevékenység ismétlődését, bizonyos rendszerességét tételezi fel. Az előadottakra figyelemmel a szocializmus építésének jelenlegi viszonyai között „ipari vállalkozás"-nak kell tekinteni — egyéb ismérvektől függetlenül is — a haszonszerzésre irányuló olyan tevékenységet, amikor az elkövető amellett, hogy maga is részt vesz a munkában, az általa vállalt ipari vagy egyéb, gazdasági jellegű szolgáltatásokat nagyobb részben és rendszeresen idegen munkaerők igénybevételével végezteti. Ehhez képest a jogosítvánnyal nem rendelkező elkövetőnek ilyen tevékenysége egymagában ezen az alapon megvalósítja a Btk. 236. §-a (1) bekezdés a) pontjának második változatában meghatározott üzérkedést, függetlenül attól, hogy a tevékenység az adott kisipar szokásos körét nem haladja túl. A jogosítvánnyal rendelkező kisiparos esetében, amennyiben tevékenysége a jogosítvány körét nem lépi túl, bűntett — pusztán azon az alapon, hogy tevékenysége ipari vállalkozás — nem állapítható meg. Ha a jogosítványának körét túllépi, vizsgálandó elsősorban az, hogy cselekménye csupán valamely kisipari szabálysértést valósít meg [17/ 1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 112—113. §]. Az üzérkedés megállapításának szempontjából általában azt kell vizsgálni, hogy a kisiparos konkrét tevékenysége jellegénél fogva messze túlment-e az adott kisipar körén. Ilyen tevékenység lehet például — egyéb jogszabályban tiltott magatartások mellett — a kisipar körével és a jogosítvány engedélyezésének céljával össze nem egyeztethető méretű nyersanyagbeszerzés és forgalmazás, kiegészítő kereskedői spekulációs jellegű tevékenység, 44
