Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

tőle elvárható figyelem, körültekintés vagy előrelátás elmulasztásával tette-e bejelentését, irányt mutat egyfelől a törvénynek az a rendelkezése, amely szerint az állampolgárok nemcsak jogosultak, de kötelesek is az észlelt hibákat és fogyatékosságokat felfedni, másfelől az a körülmény, hogy a bejelentő a népi ellenőrzési bizottságnál, tehát olyan szervnél tett bejelentést, amelyről tudta, hogy éppen a további vizsgálat elvégzése a feladata. II. Ha az előtt, akit a közérdekű bejelentés érint, a bejelentő személye ismeretes, fennáll annak a lehetősége, hogy a bejelentővel szemben a bejelentés miatt bosszúból hátrányos intézkedést tesznek. Az ilyen magatartás súlyosan veszélyezteti a népi ellenőrzés rendszere által elérni kívánt célokat, mert alkalmas arra, hogy az állampolgárokban félelmet keltsen és visszatartsa őket a közérdekű bejelentések megtételétől. Ezért védelmet kell biztosítani a bejelentő számára a vele szemben esetleg alkalmazott hátrányos intézkedésben jelentkező visszaélésekkel szemben. Az 1957. évi IV. tv. 68. §-ának (3) bekezdése az intézményes védelmet a törvényes állapot visszaállítása, a károk megtérítése és a felelős személy fegyelmi és anyagi felelősségrevonása útján nyújtja. A bejelentővel szemben bosszúból alkalmazott hátrányos intézkedés jelentkezhet azonban olyan magatartásban is, amely bűncselekményt valósít meg. Minthogy erre az esetre az 1957. évi IV. tv. 68. §-a a büntethetőséget nem zárja ki, nincsen törvényes akadálya annak, hogy a hátrányos intézkedést tevő személyt büntető úton is felelősségre vonják. Ha ezt a személyt a Btk. 114. §-a alapján hivatalos személynek kell tekinteni, előtérbe lép a Btk. 144. §-ának az alkalmazása. Ebből a szempontból kötelességszegésnek minősülhet, ha a hivatalos személy a közérdekű bejelentést jóhiszeműen tevővel szemben emiatt bosszúból hátrányos intézkedést tesz. Rendszerint megvalósul az említett bűncselekmény, amikor a hivatal, az intézmény vagy a vállalat vezető munkakört betöltő dolgozója a munkaviszonyánál fogva neki alárendelt bejelentőt, a bejelentés miatt bosszúból állásából elbocsátja, hátrányos körülmények között áthelyezi stb. Az, hogy a hivatal, az intézmény vagy a vállalat vezetője bosszúból tette a hátrányos intézkedést, a tényekből levont jogi következtetés. Alaposan vonható le ez a következtetés abból a tényből, hogy a vezető nem tesz eleget annak a határozatnak, amelyet a hátrányos intézkedéssel sújtott bejelentő által vagy érdekében tett panasz folytán hoztak. Rá kell mutatni arra, hogy a vezetőnek a hátrányos intézkedés miatt büntető úton való fenyegetettsége természetszerűen nem eredményezheti sem a vezetőnek a szükséges és jogszerű intézkedések megtételében való korlátozását, sem azt, hogy a bejelentő kedvezményezett helyzetbe kerüljön. Ezért körültekintéssel kell vizsgálni, hogy a bejelentőt érintő hátrányos intézkedés nem tartozik-e a jogszerű vezetés és a fegyelem fenntartásának körébe, valamint hogy a bejelentő nem éppen azért tette-e a bejelentést, hogy ezáltal elhárítsa magától az őt jogszerűen fenyegető hátrányos intézkedést. Megjegyzés: A XXXI. számú elvi döntés alapján módosított szöveg. 42