Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)
a törvényhozó a büntetési tételeket sok év tapasztalata alapján, az előfordult esetekben megnyilvánuló társadalomra veszélyességi fok figyelembevételével állapította meg. Az élet elleni bűncselekményeket a törvény különbözőképpen minősíti, s ennek megfelelően határozza meg a büntetési tételeket. Az emberi élet fontosságának, értékének a felismerése jut kifejezésre az élet elleni bűntettek törvényi büntetési tételében. 2. A Btk. a relatíve határozott büntetési rendszert követi. Ennek megfelelően, a törvényi büntetés felső és alsó határát állapítja meg. Ez azt eredményezi, hogy a törvényi büntetési tétel alsó határa a cselekmények kisebb; a felső határa pedig a legsúlyosabb, a legnagyobb társadalomra veszélyességi fokát tartja szem előtt. Az adott bűnügyben értékelt súlyosító és enyhítő körülmények határozzák azután meg a kiszabásra kerülő büntetés tartamát. A Btk. alkalmazásában minden olyan körülmény, amelyet a bíróság figyelembe vesz annak eldöntésénél, hogy a büntetést vagylagos büntetési tétel esetén melyik büntetési nemben, a törvényi büntetési tétel alsó és felső határa között pedig milyen mértékben szabja ki: súlyosító vagy enyhítő körülmény. Nem az értékelésre kerülő enyhítő, illetve súlyosító körülmények száma, hanem azok súlya a döntő a bűntett és az elkövető társadalomra veszélyességének a megítélésénél. Azoknál az eseteknél ezért, ahol az értékelésre kerülő enyhítő körülmények súlya olyan, hogy a bűntett enyhébb megítélését indokolják, általában a törvényi büntetési tétel alsó határát megközelítő vagy e tartamnak megfelelő büntetés lesz a törvényes. A törvényi büntetési tétel alsó határán alul csak akkor szabható ki a büntetés, ha az enyhítő körülmények súlyára figyelemmel az alsó határnak megfelelő tartam is túl szigorú lenne. Azoknál az eseteknél pedig, ahol a súlyosító körülmények olyan súlyúak, hogy a bűntett társadalomra veszélyessége magasabb fokú, a törvényi büntetési tétel felső határát megközelítő vagy annak megfelelő büntetést kell a bíróságnak kiszabnia. A büntetéskiszabási gyakorlat a törvényben meghatározott célt: a társadalom védelmét akkor szolgálja kellőképpen, ha az egyéniesítés követelményének megfelelően alkalmazott büntetés a törvényi büntetési tétellel értékelt társadalomra veszélyességet juttatja kifejezésre. 3. Ami az élet elleni bűntettek elbírálása során gyakrabban előforduló súlyosító, illetve enyhítő körülményeket illeti, súlyosító körülmények: — az elkövető személyi társadalomra veszélyességének magasabb foka, a visszaesés alapjául nem szolgáló büntetett előélet; — a terheltnek a társadalmi együttélés szabályaival tudatosan szembehelyezkedő, garázda magatartása; — az ölési cselekménynek kiemelkedően társadalomellenes motívumból való elkövetése, amennyiben az minősítő körülményt nem képez; — az alkoholos állapotban való, gátlástalan elkövetés; — ha a cselekmény a köznyugalmat tartósan megzavarta; — ha a sértett az elkövető hozzátartozója, különösen fel- vagy lemenő ágbeli rokona vagy házastársa; — a használt eszköz különös veszélyessége (méreg); — az ölési cselekmények viszonylag nagy száma; 26
