Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1973)

— kísérleti szakban, ha a cselekmény hosszantartó egészségromlást vagy testi fogyatékosságot idézett elő; — ha a cselekmény közel állott a befejezettséghez. Enyhítő körülmények: — a büntetlen előélet rendszerint enyhítő körülmény, az ölési cselekményeknél azonban általában nem vehető olyan mértékben figyelembe, mint a kisebb tárgyi súlyú cselekményeknél; — a családos állapot enyhítő körülmény, de általában csak annak javára, aki családjával szemben fennálló kötelezettségét valóban teljesíti; — a büntetés elviselését megnehezítő személyi körülmények akkor is enyhítő körülményként értékelhetők, ha a bűncselekmény elkövetésével nincsenek összefüggésben; — a terhelt öngyilkossági kísérlete az ítélkezési gyakorlatban nem egyértelműen, és sokszor sematikusan értékelt enyhítő körülmény: az öngyilkossági kísérlet általában akkor értékelhető enyhítő körülményként, ha a megbánás jele; — méltányolható okból eredő indulatos állapot (pl. lakótársi, szomszédi haragos viszony, családi viszály); — a hozzátartozó sértett megbocsátó nyilatkozata csak akkor értékelhető enyhítő körülményként, ha az a cselekmény folytán megbomlott családi kapcsolat helyreállításán alapszik; — kísérletnél: ha a cselekmény távolmaradt a befejezéstől; — a gyógytartam viszonylag rövid volta. III. 1. A bíróságok által elbírált emberölési cselekmények nagy része kísérleti szakban marad. Ez ügyekkel kapcsolatos büntetéskiszabási gyakorlat nem mindenben felel meg a törvényességnek. Ennek oka, hogy a bíróságok az enyhítő körülményeket túlzott nyomatékkal, bizonyos körülményeket sablonosán értékelnek; nem értékelik megfelelően a cselekmény tárgyi oldalának konkrét megnyilvánulásait, veszélyességét. A törvény a kísérletre vonatkozóan úgy rendelkezik, hogy arra is a befejezett bűntettre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. A büntetési tétel felső határának megállapításánál a törvényhozó a legsúlyosabb, a legnagyobb társadalomra veszélyességű cselekményeket tartotta szem előtt. A kísérletnél a tényállási elemek egyike: az eredmény nem következett be, ezért a kísérlet általában nem éri el a társadalomra veszélyességnek azt a fokát, amelynek a törvényi büntetés felső határa felel meg. Ily büntetés kiszabására tehát csak kivételesen kerülhet sor. A törvényi büntetési tétel alsó határa a bűntett enyhébb megítélésű esetét tartja szem előtt: annak megfelelő vagy azt megközelítő tartamú büntetés kiszabására — az állandó bírói gyakorlat szerint — csak jelentős súlyú enyhítő körülmények fennforgása esetén kerülhet sor. Ezért a kísérleti cselekményeknél is csak akkor indokolt az enyhítő szakasz alkalmazása [Btk. 68. § (2) bekezdés], ha az értékelésre kerülő enyhítő körülmények olyan súlyúak, hogy a törvényi büntetés alsó határának megfelelő büntetés is túl szigorú volna. A bűncselekmény tárgyi oldala körében kerülnek értékelésre a bűntet27