Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

IV. 2. A Btk 89. §-ának (3) bekezdése szerint a pénzbüntetés próbaideje egy év; a vétség miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől három évig, a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés egy évtől öt évig terjedő próbaidőre függeszthető fel. A próbaidőt években kell meghatározni és az a kiszabott szabadságvesztésnél rövidebb nem lehet. A törvényi szabályozás a próbaidő tartamát nem a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés időtartamához fűzi, hanem elsősorban aszerint különböztet, hogy a szabadságvesztést vétség vagy bűntett miatt szabták-e ki. Az előbbi esetben a próbaidő három évig, míg az utóbbi esetben öt évig terjedhet, a bűntett és vétség közötti megkülönböztetés alapja pedig a bűncselekmények társadalomra veszélyességének súlya, melyet a törvényi büntetési tétel fejez ki. A törvény lényeges megkülönböztetést tesz a bűncselekmény szándékos^ vagy gondatlan elkövetése között abból a meggondolásból, hogy ezek jelIége~meröben eltér. Ez okból is a próbaidőt a szándékosan elkövetett bűncselekmények esetén általában hosszabb tartamban indokolt meghatározni, mint a gondatlan bűncselekményeknél. A távoli, valamint a nem teljes kísérlet — amikor az elkövető a maga részéről nem tesz meg mindent a bűncselekmény befejezése, az eredmény bekövetkezése érdekében — mind tárgyi, mind pedig alanyi szempontból is a társadalomra veszélyesség kisebb fokát tükrözi. Ezt nemcsak a büntetés kiszabásánál, hanem a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél és a próbaidő tartamának meghatározásánál is figyelembe kell venni. Hasonló lehet az értékelése az olyan bűnsegédi tevékenységnek, amely alanyi vonatkozásban is kisebb jelentőségűTugyanígy a jogos védelem határának túllépésénél. 2. A próbaidő megállapításánál az egyéni megelőzés szempontja áll előtérben. Ez a szempont azonban nem kizárólagos és érvényesülése nem vezethet~ahhoz, hogy a bíróság általában a törvényben biztosított keretek felső határában vagy azt megközelítően állapítsa meg a próbaidő tartamát. A differenciálás követelményével ellentétben álló viszont a próbaidő tartamának rendszerint a törvényi minimumban megállapítása. Ez veszélyeztetné a helyes büntetéskiszabási elvek érvényesülését és a büntetés végrehajtása felfüggesztésének eredményességét. A próbaidő tartamának a megállapítása külön vizsgálódást igényel. Helytelen a próbaidő tartamát kizárólag a felfüggesztett szabadságvesztés mértékéhez arányosítani, mert ez meghiúsítaná a törvényi szabályozás alapvető célkitűzését. A szabadságvesztés rövid tartama mellett is sor kerülhet a próbaidő hosszabb, akár a maximális tartamban való meghatározására. Téves szemléletből fakad továbbá, ha a bíróság a szabadságvesztés rövid tartamban való megállapítását a próbaidő indokolatlanul hosszú vagy éppen maximális tartamban való meghatározásával ellensúlyozná. V. A próbaidő tartamának meghatározásánál részben ugyanazokat a körülményeket kell a bíróságnak értékelnie, amelyeket mind a büntetés kiszabásánál, mind a Btk 89. §-ának alkalmazásánál már figyelembe vett, több szempontból azonban más vonatkozásban. 74