Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

A próbaidő tartamának megállapításánál az elkövetett bűncselekmény tárgyi tényezői mellett elsősorban az elkövető személyi körülményeinek van jelentősége. Az elkövető jellembeli adottságainak, személyi és családi köriüményeinek, életvitelének, magatartásának a próbaidő tartamának meghatározásánál ugyancsak nagy jelentőséget kell tulajdonítani. Az értékelő tevékenység körében — többek között — jelentős lehet pl. az elkövető által tanúsított megbánás őszintesége és mélysége, kifogásta­lan magatartása, becsületes életvitele, társadalmi tevékenysége, a bűncse­lekménnyel okozott hátrány utólagos kiküszöbölése, amennyiben az az el­követő magatartására visszavezethető stb. Ilyen esetben, különösen ha mindebből arra vonható alapos következtetés, hogy a cselekmény elköve­tése egyéniségétől idegen; elégséges a próbaidőnek rövidebb tartamban való meghatározása. Ha viszont az elkövető egyébként is felelőtlen, könnyelmű, fegyelmezet­len, ha könnyen befolyásolható személy, ha olyan negatív tulajdonságai és káros szenvedélyei vannak, amelyekkel a bűncselekmény elkövetése össz­hangban áll, a bíróság azonban — az egyéni nevelhetőséget szem előtt tart­va — a szabadságvesztés felfüggesztését ennek ellenére is indokoltnak tart­ja: a próbaidőt hosszabb időtartamban szükséges meghatározni. A szubjek­tív körülmények mellett az objektív kriminogén tényezők hatóerejétől is függ, hogy milyen hosszú ideig tartó fenyegetettséggel kell azok leküzdé­sében a bűnelkövetőt segíteni. A szubjektív körülmények mellett ugyanis tekintetbe kell venni olyan objektív környezeti viszonyokat, amelyek elő­mozdíthatják a terhelt újabb bűnelkövetésének lehetőségét: ilyen esetben a próbaidőt ugyancsak viszonylag hosszabb tartamban indokolt meghatá­rozni. A bíróság a korábbi elítélést nemcsak a büntetés kiszabásánál, hanem a büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél és a próbaidő tartamának meg­határozásánál is figyelembe veheti. Helytelen a próbaidő viszonylag rövi­debb tartamban megállapítása, ha a korábban és az újabban elkövetett bűn­cselekmény azonos vagy hasonló vonásokat mutat. Az indítóok méltányolhatósága a próbaidő tartamának meghatározására csökkentő hatással lehet. Ha azonban a terhelt egyéniségére az indulatos­ság a jellemző, és magatartása ebből folyóan egyébként is kifogásolható: éppen a hosszabb ideig tartó fenyegetettség biztosíthatja, hogy ezt leküzd­je és újabb bűncselekmény elkövetésétől tartózkodjék. Huzamosabb tartamú próbaidő mutatkozik indokoltnak — amennyiben a büntetés végrehajtásának felfüggesztése egyáltalán szóba kerülhet —, ha a cselekményt a terhelt hosszabb időn át, folytatólagosan kitartóan haj­totta végre. A nevelési cél elsődlegességének szem előtt tartásával a fentiek értelem­szerűen a fiatalkorúakra nézve is vonatkoznak. VI. A próbaidő tartamának megfelelően differenciált megállapítás szüksé­gessé teszi, hogy a bíróság beszerezze azokat az adatokat, amelyek alapul­vételével a személyiség vizsgálatát — mindenkor a konkrét ügyre és elkö­vetőre vetítve — a próbaidő helyes megállapítása végett el kell végezni. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom