Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

cj Súlyosító körülmény a bűncselekmény csoportos elkövetése. Számos bűncselekmény több személy által megvalósítása, s az együttes elkövetés­sel járó jelentősebb fokú szervezettség fokozza a bűncselekmény veszé­lyességét, esetleg nehezíti a leleplezést. Nyomatékosan súlyosító az erő­szakos cselekmények ilyen elkövetése. 7. a) A szocialista büntetéskiszabás egyik alapvető követelménye a cse­lekmény elkövetése motívumának felderítése és a büntetés kiszabásánál való értékelése. A szocialista erkölcs szerint méltányolható indítóokot eny­hítőként lehet értékelni. b) Állam elleni bűncselekményeknél az ellenséges politikai beállítottság mint motiváció, súlyosító körülményként kerülhet értékelésre. c) Jogpolitikai elveink szerint nagy nyomatékkal kell értékelni a hará­csoló vagy élősdi szemléletből fakadó elkövetést. Elsősorban a gazdasági jellegű bűncselekmények elkövetőinél kell ezt vizsgálni és értékelni. d) Az elkövetési motívumok között a valóságos vagy vélt közérdek szol­gálata általában enyhítőként értékelhető. Ugyanakkor a gazdasági jellegű bűncselekményeknél az, hogy az elkövető bűncselekményét nem egyéni haszonszerzés végett, hanem a vállalat vagy szövetkezet rosszul felfogott csoportérdekének vélt szolgálatában hajtotta végre: enyhítőként nem ér­tékelhető. Szocialista társadalmunk és gazdasági fejlődésünk érdekeit sértik az olyan törekvések, amelyek a csoportérdekeket az össztársadalmi érdek rovására előnyben kívánják részesíteni és evégből visszaéléseket követnek el a nép­gazdaság rovására. Különbséget kell azonban tenni a között, hogy az el­követő a csoportérdeket tudatosan helyezte az össztársadalmi érdek fölé, avagy a gazdasági nehézségek kiküszöbölésének jogellenes módját válasz­totta. 8. A szándékos elkövetés fogalmát a Btk határozza meg, különbséget té­ve az egyenes és az eshetőleges szándék között. A Btk egyformán rendeli ugyan büntetni a szándékos elkövetés két mód­ját, de nyilvánvaló, hogy a kettő között a büntetés kiszabásánál indokolt különbséget tenni. Aki a cselekményt magatartásának következményeit nem kívánva, csupán abba belenyugodva hajtja végre: általában a bűnös­ség kisebb fokát juttatja kifejezésre. Az egyenes szándék megléte a büntetés kiszabásánál önmagában nem súlyosító, ugyanakkor viszont a cselekmény végrehajtásában megnyilvá­nuló kitartó szándék súlyosító körülmény. Hasonló a helyzet a gondatlanság tekintetében is. Aki magatartása kö­vetkezményeinek a lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta: általában enyhébb elbírálás alá esik. 9. A cselekmény elkövetése utáni magatartás is lehet alanyi bűnösségi körülmény, amely az elkövető társadalomra veszélyességének fokára utal. Az elkövető nevelhetőségének szempontjából lényeges körülmény, hogy milyen magatartást tanúsít a bűncselekmény elkövetése után, minthogy ebből következtetés vonható arra, hogy jövőbeni bűnelkövetésének kisebb vagy nagyobb-e a valószínűsége. Enyhítő körülmény az önfeljelentés; nyomatékos, ha ennek folytán vált lehetővé az elkövető és esetleg társai cselekményének vagy személyének a felderítése. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom