Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

za. A Btk. rendszerében minden olyan körülmény, amelyet a bíróság a büntetés kiszabásánál értékel, súlyosító vagy enyhítő. A bíróság mindenkor a konkrét eset összes alanyi és tárgyi körülményeinek az egybevetése alapján foglal állást abban a kérdésben, hogy milyen nyomatékkal értékel valamely bűnösségi körülményt. A bűnösségi körülmények értékelése terén a teljes egységet — olyan értelemben, mint a jogi minősítésnél — ugyan nem lehet elérni, de [törekedni kell arra, hogy azonos alanyi jellegű és tárgyi súlyú bűncselekmény miatt alapjában megközelítően azonos büntetés kiszabására kerüljön soivEz is a szocialista törvényesség követelménye, amelynek elengedhetetlen feltétele a bűnösségi körülmények egységes értelmezése. 2. Az irányelv biztosítani kívánja, hogy a büntetés kiszabása — a Büntető Törvénykönyv rendelkezései alapján — a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveivel összhangban történjék. A bűnösségi körülmények száma szinte korlátlan, változatai kimeríthetetlenek. Ehhez képest az irányelv arra szorítkozik, hogy a leggyakrabban előforduló bűnösségi körülményekről adjon egységes elvi iránymutatást. Egyben kiküszöbölni kívánja a még tapasztalható formális hivatkozást olyan bűnösségi körülményekre, amelyeket a bíróság a büntetés kiszabásánál ténylegesen nem értékel, csupán felsorol. Szükségtelen apró elkövetési, magatartási mozzanatokat bűnösségi körülményként értékelni, ha azoknak a büntetéskiszabás szempontjából nincs jelentősége. Ugyancsak szükségtelen külön kiemelni a súlyosító vagy az enyhítő körülmények hiányát. Nem indokolt továbbá az egymást fedő körülmények külön-külön való szerepeltetése. Szükségtelen — közelebbről meg nem indokoltan — külön utalni a bűncselekmény tárgyi súlyára vagy az elkövető társadalomra veszélyességére. 3. Az egyes bűnösségi körülmények értékelése szempontjainak ismertetését megelőzően szükséges néhány fontosabb általános megállapítás. aj A bíróságnak az enyhítő és a súlyosító körülményeket sohasem elvont általánosságban kell értékelnie, hanem mint reális társadalmi tényeket, illetve az elkövető személyi tulajdonságait. A bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő okok, a konkrétan ható kriminogén tényezők felismerése a büntetés kiszabásánál is nagy jelentőségű. A bűncselekmény elkövetését közvetlenül elősegítő körülmények felderítése — és a megfelelő keretben végzett személyiségvizsgálat — a büntetéskiszabás körében kiemelkedő fontosságú, amely nélkül nem biztosítható a differenciált büntetéskiszabás. Az elkövető személyiségét mindig a cselekményre vetítve kell vizsgálni. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy már a nyomozó hatóság az eddiginél fokozottabban törekedjék a büntetés kiszabása szempontjából értékelhető körülmények alapos felderítésére. A bűnösségi körülmények lényegileg személyi vagy tárgyi viszonylatban jelentkeznek. Ezek helyes értékelése bűncselekmények szerint eltérő lehet, úgyszintén az elkövető személyiségével való egybevetésük folytán. Az egyébként enyhítő vagy súlyosító körülmény bizonyos cselekmények vonatkozásában közömbössé válhat. A bűnösségi körülmények értékelése tehát nem abszolút, hanem relatív. Ezért nem lehet a bűnösségi körülményeket kategorikus merevséggel meghatározni és értékelni. b) Az egyes bűnösségi körülményeket mindig egymással egybevetve, öszszefüggésükben kell értékelni. Sohasem a számuk, hanem az adott esetre 26