Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

olyan fokú, hogy mindezek eredményeként a pénzbüntetés mértéke nem emelkedik. Ilyenkor nyilvánvalóan nincs szó a büntetés súlyosításáról, sőt az — távolabbi és közvetett kihatásban — enyhébbé válik: a pénzbüntetést esetleges végrehajtás és meg nem fizetés esetén kisebb tartamú szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A pénzbüntetés napi tétel-száma, illetőleg az egy napi tételnek megfelelő összeg megváltoztatásának kihatását a pénzbüntetés súlyosodására azonos módon kell megítélni akkor is, ha a másodfokú bíróság ezekben a kérdésekben nem a pénzbüntetés végrehajtásának felfüggesztése során, hanem az első fokon alkalmazott — végrehajtandó vagy felfüggesztett — pénzbüntetéssel kapcsolatban változtatja meg az első fokú ítéletet. 11. Ha a másodfokú bíróság mellékbüntetést alkalmazna olyankor, amikor az első fokú bíróság a főbüntetés mellett azt nem szabott ki, kétségtelenül súlyosítaná a büntetést; ezért a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában erre nem jogosult. Nem tekinthető azonban a büntetés súlyosításának az az eset, amikor az első fokú bíróság által nem alkalmazott pénzmellékbüntetés kiszabására azzal egyidejűleg kerül sor, hogy a másodfokú bíróság a szabadságvesztést mérsékli, vagy végrehajtását felfüggeszti, feltéve hogy a pénzmellékbüntetés, valamint a mérsékelt vagy felfüggesztett szabadságvesztés együttes hatásában enyhébb vagy legalább nem súlyosabb büntetést eredményez, mint az első fokon kiszabott büntetés. A másodfokú bíróságnak a büntetés összhatásának megítélése kérdésében a bűnösségi körülmények sokoldalú mérlegelésével, s a fő- és mellékbüntetések által megvalósítandó büntetési célok szem előtt tartásával kell állást foglalnia. Ebből a szempontból figyelembe kell venni az alkalmazott pénzmellékbüntetés árváltoztatási kulcsát is. J Viszont az első fokon nem alkalmazott más mellékbüntetés kiszabása még a szabadságvesztés egyidejű mérséklése vagy felfüggesztése mellett sem megengedett a súlyosítási tilalom folytán. Ilyen esetekben ugyanis a büntetés összhatása súlyosabb vagy enyhébb voltának vizsgálata megoldhatatlan feladat lenne; elkerülhetetlenül szubjektív értékelő elemek bevitelét jelentené a mérlegelő tevékenységbe. Első fokon nem alkalmazott mellékbüntetés kiszabása — az említett okból — felcserélés formájában sem megengedett (pl. a kiszabott közügyektől eltiltás mellőzése és egyúttal vagyonelkobzás alkalmazása). Abban a kérdésben ugyanis pl., hogy a vádlott számára a hosszabb tartamú (illetőleg felfüggesztés nélküli) szabadságvesztés avagy a közügyektől, járművezetéstől eltiltással stb. együtt alkalmazott kisebb tartamú (vagy felfüggesztett) szabadságvesztés jelent-e enyhébb büntetést: a büntetés összhatásának lemérése teljességgel lehetetlen, esetenként nagyon is eltérő értékelést eredményezhetne. Ugyanakkor a pénzmellékbüntetésnek az egyidejűleg mérsékelt vagy felfüggesztett szabadságvesztéssel együttes hatásban való vizsgálata — a pénzmellékbüntetés alkalmazhatóságának általánosabb jellegénél fogva [Btk 64. § (1) bek.] — lehetséges és adott esetekben a bíróság által, a büntetés kiszabásánál irányadó objektív és szubjektív tényezők helyes mérlegelése útján, megoldható feladat. Természetesen az sem ütközik a súlyosítási tilalomba, ha a másodfokú bíróság az első fokon már alkalmazott pénzmellékbüntetés összegét felemeli a szabadságvesztés egyidejű mérséklésével vagy felfüggesztésével, felté180