Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

ve, hogy az új büntetés összhatásában nem súlyosabb. De ugyancsak a ki­fejtettekből folyik, hogy a másodfokú bíróság ugyanezt nem teheti meg egyéb mellékbüntetésekkel, mert ez már ismét az összhatás vizsgálatának megoldhatatlan helyzetét eredményezné. Ezért az egyéb mellékbünteté­seknek nemcsak a tartamát nem emelheti, hanem azokat más módon sem súlyosíthatja; pl. a járművezetéstől eltiltást nem terjesztheti ki további jár­mű-fajtákra (BK 88. sz.) 12. Főbüntetés helyett önálló büntetésként mellékbüntetés alkalmazá­sára [Btk 38. § (3) bekezdés, 88. §] kivételesen és viszonylag kisebb súlyú (2 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel fenyegetett) bűncse­lekmény esetén kerülhet sor akkor, ha a büntetés célja mellékbüntetés ön­álló alkalmazásával is elérhető. Mellékbüntetés önálló alkalmazásának te­hát csak akkor van helye, ha a büntetés céljainak elérésére ez is elegendő, és nincs szükség a súlyosabb joghátrány, a főbüntetés alkalmazására. Eb­ben a kérdésben az állásfoglalás elsősorban az első fokú bíróságra tartozik. Ha azonban a másodfokú bíróság, az első fokú bíróság álláspontjával szem­ben úgy találja, hogy a büntetés célja az első fokon — főbüntetés mellett — kiszabott mellékbüntetés önálló alkalmazásával is elérhető, az első fokú ítéletet ilyen értelemben változtatja meg. Ilyenkor sem emelhető azonban a mellékbüntetésnek első fokon megállapított mértéke. A vádlott terhére szóló fellebezés hiányában arra nincs lehetőség, hogy a másodfokú bíróság más, olyan mellékbüntetést alkalmazzon önállóan, amelyet az első fokú bíróság — a főbüntetés mellett — nem szabott ki. Az első fokon nem alkalmazott valamely mellékbüntetésnek másodfokon való — akár önálló — kiszabása ugyanis, hasonlóan a 11. pontban foglaltakhoz, gyakorlatilag teljesíthetetlen összehasonlítást igényelne az első, illetőleg a másodfokon kiszabott büntetések között, azok enyhébb vagy súlyosabb voltának megítélése kérdésében. Lényegében ugyanilyen okokból sértené a súlyosítási tilalom szabályát, ha a másodfokú bíróság — a vádlott terhére szóló fellebbezés hiányában — akként változtatná meg az első fokú ítéletet, hogy az első fokon önálló bün­tetésként alkalmazott mellékbüntetés helyett főbüntetést szabna ki (pl. járművezetéstől eltiltás helyett pénzbüntetést vagy javító-nevelő munkát stb.). A jelen állásfoglalás meghozatalával a BK 58. sz. állásfoglalás (BH 1979. 8. sz.) tárgytalanná vált. BK 99. Ha a javító-nevelő munkára ítélt a határozat jogerőre emelkedésének időpontjában nem áll a határozatban kijelölt munkahelyen munkaviszony­ban vagy más természetű munkát végez, a büntetésvégrehajtási bíró a ja­vító-nevelő munka végrehajtására más munkahelyet, illetőleg munkát je­löl ki. 1. A Btk 49. §-ának (1) bekezdése szerint a javító-nevelő munkára ítélt köteles a kijelölt munkahelyen meghatározott munkát végezni. Ez a bünte­tés alkalmazható egyrészt olyan elítéltekkel szemben, akik a határozat meghozatalának időpontjában munkaviszonyban állnak, de alkalmazható e büntetés a munkaviszonyban nem állókkal szemben is. A munkaviszony­ban állók esetében a bíróság által kijelölt munkakely általában az elítélt­nek a határozat meghozatalakor fennálló munkahelyével azonos. 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom