Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

b) a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltja, c) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére vagy házastársa, d) a terhelt törvényes képviselője a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet ellen. A büntető eljárási törvénynek a védővel kapcsolatos általános rendelkezései szerint védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg; de a meghatalmazásról a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója is gondoskodhat [Be 48. § (1) bekezdés]. A törvény nem korlátozza, hogy a jogosultak (terhelt, törvényes képviselő, nagykorú hozzátartozó) az eljárás melyik szakában, illetőleg a büntető eljárási törvényben szabályozott milyen eljárásokban hatalmazhatnak meg védőt, hanem éppen ellenkezőleg, a Be 6. §-ának (3) bekezdése azt emeli ki, hogy a terhelt érdekében az eljárás bármely szakában védő járhat el. Mindebből egyértelműen következik, hogy a törvényes képviselő vagy a nagykorú hozzátartozó perújítási kérelem előterjesztésére is adhat meghatalmazást a védőnek. A védő pedig az ilyen meghatalmazás alapján jogosult perújítási kérelem előterjesztésére, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltotta. Ugyanerre kell következtetni a Be 50. §-ában foglalt abból a rendelkezésből is, hogy a kirendelés, illetőleg — ellenkező megállapodás hiányában — a meghatalmazás hatálya az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart és a védő a meghatalmazás, illetőleg a kirendelés alapján csupán a különleges eljárásokban (Be XVIII. fejezet) jogosult részt venni. Ebből kitűnően — mivel az alapügyben adott meghatalmazásnál olyan megállapodás, hogy az a perújítási eljárásra is kiterjed, a gyakorlatban nem fordul elő — a védő perújítási kérelmet csak az erre adott meghatalmazás alapján nyújthat be. Abban az esetben viszont, ha a más jogosult által adott meghatalmazás a védőt erre nem jogosítaná fel, szükségtelen lenne a törvénynek az a rendelkezése, hogy a terhelt a védőnek a perújítási kérelem előterjesztését megtilthatja. E jog gyakorlásának lehetőségét biztosítja egyébként a Be 48. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a hatóságnak — perújítás esetén általában az ügyésznek — a más által meghatalmazásról a terheltet értesítenie kell, ezen túlmenően azonban a terhelt hozzájárulását kifejezésre juttató nyilatkozat beszerzése szükségtelen. III. A büntető eljárási törvény ,,A perújítási indítvány és kérelem" címet viselő 277. §-ában — a törvényhelyhez fűzött indokolásból is kitűnően — különbséget tesz a perújítási indítvány és a perújítási kérelem között. Az ügyész mind a terhelt javára, mind pedig a terhére kezdeményezhet perújítást, és az eljárást megindító iratát a törvény perújítási indítványnak nevezi. Perújítási kérelem viszont csak a terhelt javára irányulhat. Perújítási kérelemnek, illetve indítványnak tehát csupán azokat a kezdő iratokat lehet tekinteni, amelyek az előző feltételeknek megfelelnek. Mivel a terhelt terhére csupán az ügyész indítványozhat perújítást, a bárki más által benyújtott és a jogerős bírósági határozatnak a terhelt terhére történő megváltoztatását célzó iratot — kivéve a Be 329. §-ának (1) bekezdésében szabályozott esetet — még ha az a „perújítási kérelem" megnevezést viseli is, a Be XI. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából nem lehet perújítási kérelemnek tekinteni. Az olyan, bárki által benyújtott irat, amely a Be 276. §-ának (1) bekezdésében megjelölt megfelelő perújítási okra hivatkozással jogerős bírósági 170