Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

részére), s így az általuk előidézett részleges — bár jogi kihatásában esetleg igen jelentős — megalapozatlanság kiküszöbölésének a Be 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján nincs akadálya. A megalapozatlanság további eseteinek, a tényállásmegállapítási, felderítési hibák részlegességének vagy azon túlmenő voltának megállapításánál viszont elkerülhetetlen a tartalmi vizsgálat. A rész és egész viszonya ugyanakkor mennyiségi kérdés is. Ennek eldöntése pedig attól függ, hogy a megalapozatlanság kiküszöbölésére az adott ügyben igénybe vehető-e a bizonyítás vagy sem. A Be 240. §-a a másodfokú eljárásban felvehető bizonyítást ahhoz a feltételhez köti, hogy a tényállás megállapítása hiányos vagy a tényállás részben felderítetlen legyen. Ha tehát a másodfokú bíróság a bizonyítás e feltételeit illetően helyesen foglalt állást, ezzel helyesen ítélte meg a megalapozatlanság fokának és így kiküszöbölhetőségének a kérdését is. A bizonyítás ugyanis eszköze a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének, ezért az utóbbi körét meghatározza. A másodfokú bizonyítás lehetőségét az adott ügy teljes tényállásához való viszonyítás alapján kell megítélni. E viszonyítás alapjául az eljárás tárgyát tevő bűncselekménynek (bűncselekményeknek) a büntető törvények alkalmazása szempontjából lényeges tényei jönnek figyelembe [a bizonyítandó tények: Be 59. § (1) bek.]. A bizonyítandó tényeknek akár jelentős, de nem túlnyomó részére kiterjedő megalapozatlanság még részleges. Ha azonban az első fokú bíróság a bizonyítandó tények többségét nem állapította meg, vagy nem derítette fel, az első fokú ítélet a tényállás egészére (túlnyomó részére) kiterjedően megalapozatlan. A megalapozatlanság részlegessége tehát a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének a lehetősége szempontjából mennyiségi, de egyben minőségi fogalom is, mivel nem választható el azoknak a tényeknek a jellegétől, amelyekkel kapcsolatos. A büntetőjogi felelősség alapja és mértéke vonatkozásában jelentős (releváns) tényeket kell számításba venni a megalapozatlanság részlegességének a megítélésénél. Vizsgálni kell, hogy ezeknek a tényeknek egy része avagy többsége (összessége) tisztázatlan-e, s hogy ennek következtében megnyugtatóan állást lehet-e foglalni a bűnösség, továbbá a büntetőjogi következmények (büntetés, intézkedés) tekintetében. A minősítés alapjául szolgáló tények akkor jelentősek, ha azok lényeges összefüggésben vannak a bűnösség megállapításával, illetőleg a büntetéssel. Ezt az értékelést a másodfokú bíróságnak az adott ügy összes körülményeinek gondos figyelembe vétele alapján kell elvégezni, amelyre általános érvényű — a kifejtett alapvető szempontokon túlmenő — iránymutatás nem adható. Ha ennek az értékelésnek az eredményeként a másodfokú bíróság arra a következtetésre jut, hogy az első fokú ítélet megalapozatlansága a bizonyítással kiküszöbölhető ténymegállapítási, felderítési fogyatékosságok határain belül van, illetőleg a megalapozatlanság iratellenes vagy helytelen ténybeli következtetéseken nyugvó ténymegállapításokban nyilvánul: a Be 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján a tényállást kiegészíti, helyesbíti, és az első fokú bíróság ítéletét az így megállapított tényállás alapján bírálja felül. Ennek során a bizonyítékokat az első fokú bíróságtól eltérően is értékelheti azokkal a tényekkel kapcsolatban, amelyekre bizonyítást vett fel [Be 258. § (2) bek.]. 156