Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

3. A másodfokú eljárásban nem a tényállás kiegészítésének, helyesbítésének, hanem eltérő tényállás megállapításának szükségessége merül fel akkor, ha az első fokú ítélet megalapozatlansága a tényállás egészét (túlnyomó részét) érinti. A másodfokú bíróság e súlyos fokú megalapozatlanságot a felülbírálat [Be 236. § (1) bek.] során nyomban észlelheti, de lehetséges, hogy ez csak a Be 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján végzett tényállás-kiegészítés, helyesbítés eredményeként ismerhető fel. Az utóbbi eset akkor fordul elő, ha a kiegészített, helyesbített tényállási részek ellentétbe kerülnek a tényállás ama részével, amelyre a kiegészítés, helyesbítés nem terjedt ki, s amelyet az első fokú bíróság a bizonyítékok értékelése alapján állapított meg. Ebben az esetben a kiegészítéssel, helyesbítéssel nem érintett tényállási részek megalapozottsága iránt is kétség támad, s így gyakorlatilag teljes (a tényállás túlnyomó részére kiterjedő) megalapozatlanságról van szó. A súlyos fokú megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében nem a tényállás egyes részeinek kiegészítésére, helyesbítésére van szükség, hanem lényegében az egész tényállást (túlnyomó részét) eltérően kellene megállapítani. Ez az eltérő tényállás-megállapítás pedig szükségszerűen a bizonyítékok újraértékelésével járna abban a körben is, amelyre a másodfokú bíróság bizonyítást nem vett fel. Ilyen széles körű tényállásváltoztatásra azonban a másodfokú eljárásban általában nincs lehetőség. A Be bűntetti eljárásban eltérő tényállás megállapítására a másodfokú bíróságot csak egy esetben jogosítja fel. Ez a Be 258. §-a (1) bekezdése b) pontjának esete, amikor a felvett bizonyítás eredményeként a vádlott felmentésének vagy vele szemben az eljárás megszüntetésének van helye. Ilyenkor az a törvényi megszorítás sem érvényesül, hogy a bizonyítékokat csak azokkal a tényekkel kapcsolatban lehet eltérően értékelni, amelyekre a másodfokú bizonyítás kiterjedt [Be 258. § (2) bek.]. Ilyen korlátozás ugyanis a felmentés (megszüntetés) esetén megengedett eltérő tényállásmegállapítást a gyakorlatban lehetetlenné tenné. Ezért a — Be 258. §-a (1) és (2) bekezdésének egybevetett, helyes értelme szerint — a 258. § (2) bekezdésének a bizonyítékok értékelését korlátozó rendelkezése e törvényszakasz (1) bekezdésének b) pontjára nem, hanem csakis az a) pontjára, azaz a tényállás kiegészítésére, helyesbítésére vonatkozik. Felmentés (megszüntetés) esetén kívül azonban a másodfokú bíróság eltérő tényállás megállapítására bűntetti eljárásban nem jogosult, hanem ilyen esetben az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésének feltételeit kell megvizsgálnia (Be 262. §). 4. A 3. alatti esetekben a hatályon kívül helyezés attól függ, hogy a tényállás kiegészítésével, helyesbítésével kiküszöbölhetetlen megalapozatlanság lényegesen kihat-e a bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására (Be 262. §). Ebből arra a következtetésre lehet jutni, hogy az első fokú bíróság ítéletét csak a megalapozatlanság legsúlyosabb eseteiben kell hatályon kívül helyezni. Ha az első fokú ítélet teljesen megalapozatlan (vagyis az első fokú bíróság tényállást nem állapított meg, illetőleg azt nem derítette fel), az ítélet hatályon kívül helyezése mellőzhetetlen. Kizárt ugyanis, hogy a teljes megalapozatlanságnak ne legyen lényeges befolyása a bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására. Ha a megalapozatlanság a tényállás túlnyomó részére vonatkozik, kivé157