Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

terhelt és a védő meghallgatására általában nincs szükség, érdekeik érvényesülését a törvény a fellebbezési jogosultság megadásával [356. § (2) bek. fíh pont] és egyéb rendelkezésekkel megfelelően biztosítja. Q II. A kényszergyógykezelés felülvizsgálata tárgyában a Be 373. §-a szerint folytatott eljárás azonban kivételes megítélést igényel. 1. Ez az eljárás jogpolitikai jelentőségét tekintve kiemelkedik a többi különleges eljárás közül. Fontos anyagi jogi kérdés eldöntésére szolgál. A bíróságnak döntenie kell a kényszergyógykezelés további szükségességéről. Az e tárgyban hozott határozat tehát a kényszergyógykezelés alatt álló személyiségi jogait érintheti és személyi szabadságának az elvonását is eredményezheti. 2. A büntető eljárásról szóló 1973. évi I. tv (Be) szem előtt tartja az 1. alatt vázolt szempontot és 373. §-ában a kényszergyógykezelés felülvizsgálatát célzó eljárást több vonatkozásban az egyéb különleges eljárásoktól eltérően szabályozza. a) Ez olyan különleges eljárás, amelyre nézve a tv úgy rendelkezik, hogy a bíróságnak tanácsban, tárgyaláson kell határoznia. A miniszteri indokolás szerint: ,,A kényszergyógykezelés megszüntetésében, illetőleg folytatásában való döntés igen jelentős kérdés, amely bizonyítás felvételét is megkívánja. Az (1) bekezdés ezért a 356. § (2) bekezdésének c) és álpontjától eltérve előírja, hogy a bíróság tanácsban jár el és tárgyalást tart." b) A 373. § (1) bekezdése különös illetékességi szabályt is megállapít. ej A (4) bekezdés kötelezően írja elő orvosszakértői vélemény beszerzését. A Be rendszerében, melyben következetesen érvényesül a bizonyítékok szabad értékelésének az alapelve [5. § (3) bek.], ez a rendelkezés arra utal, hogy a törvényhozó ennek az eljárásnak nagy jelentőséget tulajdonított. A tv ugyanis csak akkor teszi kötelezővé valamely bizonyítási eszköz igénybevételét, ha fontos kérdésben kell dönteni [pl. 68. § (2) bek., 69. § (2) bek., 301. § (2) bek.]. d) A 373. § (6) bekezdése — a 356. § (2) bekezdésének ^pontjában felsoroltakon túl — fellebbezési jogot biztosít a kényszergyógykezelés alatt álló házastársának és törvényes képviselőjének is. 3. A sajátos eljárásjogi szabályozás csak úgy érheti el a célját — annak biztosítását, hogy a szóban forgó anyagi jogi kérdések megoldása a szocialista törvényesség követelményeinek megfeleljen —, ha a tárgyaláson ténylegesen érvényesül az eljárási feladatok megoszlásának alapelve (Be 9. §). A tartalmilag helyes határozat meghozását nem biztosíthatja olyan tárgyalás, amely lényegében a szakvélemény ismertetésében merül ki. Szükséges, hogy az ügyész, a védő és a kényszergyógykezelés alatt álló (feltéve, hogy állapota miatt megjelenhet és jogainak gyakorlására képes) a tárgyaláson lehetőséget kapjanak álláspontjuk szóbeli kifejtésére és egymással szemben való megvédésére, a szakvéleményre vonatkozó észrevételeik elmondására, a szakértőkhöz (esetleg a kényszergyógykezelés alatt állóhoz) kérdések feltevésére stb. Enélkül a tárgyalás formális lenne és nélkülözné az említett eljárásjogi alapelvből folyó azokat a fontos biztosítékokat, amelyek hiányában az anyagi jogi vonatkozásban helyes döntés alig képzelhető el. 4. A Be 50. §-ának (2), illetve (3) bekezdése értelmében a védő a meghatalmazás, illetőleg a kirendelés alapján jogosult részt venni a különleges eljárásokban, de a kirendelt védő nevében az ügyvédi munkaközösség a vé148