Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

személynek a — büntethető elkövető bűncselekményt megvalósító magatartásában való — közreműködése esetén az elkövető büntetőjogi felelősségét ugyanúgy kell megítélni, mintha a másik közreműködő is büntethető lett volna. A többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette megállapításának tehát nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartását megvalósító — összesen két — személy egyikének a büntethetősége elmebetegség vagy gyengeelméjűleg folytán kizárt. BK 72. A tartási kötelezettségnek a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapotban levő személy által való elmulasztása esetén hiányzik a Btk 196. §-ának (1) illetőleg (2) bekezdésében meghatározott bűncselekmény egyik tényállási eleme, az önhiba. Ezért a vádlottat a Be 214. §-a (3) bekezdésének a) — nem pedig c) — pontja alapján kell az e bűncselekmény miatt ellene emelt vád alól felmenteni. A beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot a Btk 24. §-ának (1) bekezdése szerint büntethetőséget kizáró ok, ezért az ilyen állapotban levő személy bűncselekményt nem követhet el, büntetőjogi felelősségre nem vonható. Az ilyen személy ezért a tartás elmulasztásának bűncselekményét sem valósíthatja meg. Iránymutatásra abban a vonatkozásban van szükség, hogy a felmentő ítéleti rendelkezést a Be 214. §-a (3) bekezdésének a) vagy c) pontjára kell-e alapítani. A Btk 196. §-ának (1), illetőleg (2) bekezdésében meghatározott tartás elmulasztását az követi el, aki a tartási kötelezettséget önhibájából nem teljesíti. A Btk tehát az önhibát tényállási elemként szabályozza. A Be 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés értelmében a bíróság a vádlottat a vád alól akkor menti fel, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy azt nem a vádlott követte el. E törvényhely alapján van tehát felmentésnek helye mindazokban az esetekben, amelyekben a vádlott nem valósította meg maradéktalanul valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Ebből az a következtetés vonható le, hogy ha a Btk 196. §-ának (1), illetőleg (2) bekezdésében meghatározott tartás elmulasztásának a törvényi tényállása az önhiba hiánya folytán nem valósult meg maradéktalanul, a felmentő ítéleti rendelkezést a Be 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjára kell alapítani. Ebből a szempontból közömbös, hogy az említett tényállási elem a vádlott beszámítási képességét kizáró kóros elmeállapota folytán vagy egyéb okból hiányzik. Szükséges azonban annak egyértelmű tisztázása, hogy mit kell érteni a tartás elmulasztásával elkövetett bűncselekmény törvényi tényállásában szereplő „önhibán". A Btk 196. §-ához miniszteri indokolás e vonatkozásban magyarázatot nem tartalmaz. Ezért a szó köznapi értelmében kell kiindulni. Minthogy pedig a törvény az ,,önhiba" tényállási elemet kizárólag a tartás elmulasztásának törvényi tényállásában használja, a fogalom meghatározásánál e bűncselekmény sajátos adottságait kell szem előtt tartani. 139