Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

Az „önhiba" — köznapi értelemben — azt jelenti, hogy valamely negatív értékelés alá eső magatartás (tevékenység vagy mulasztás), illetőleg az annak okául szolgáló állapot, történés a magatartást tanúsító személynek jogilag vagy erkölcsileg felróható. Önhibáról tehát csak akkor lehet szó, ha van jogilag vagy erkölcsi szempontból felelős személy. Ebből okszerűen következik, hogy beszámítási képességgel nem rendelkező személlyel kapcsolatban büntetőjogi felróhatóságról — s ennek megfelelően önhibáról — beszélni: fogalmilag kizárt. A tartás elmulasztása körében az önhiba akkor állapítható meg, ha akár maga a mulasztás (a tartásdíj nem fizetése), akár a mulasztás objektív oka a kötelezettnek felróható. A mulasztás akkor nem róható fel, ha — bár objektíve megvan a teljesítés lehetősége (vagyon, kereset, jövedelem) — a kötelezettet a mulasztással kapcsolatban szándékosság nem terheli (e bűncselekmény gondatlanul nem követhető el.) Ez a helyzet áll elő, ha kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés kizárja a beszámítási képességet, illetőleg ha tévedés folytán hiányzik az önhiba. Valamennyi esetben tehát a Be 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában történik a felmentés. Ennek a sajátos jogi helyzetnek az az oka, hogy a törvényhozó „önhibát" tényállási elemmé tette. Ezzel ugyanis — kizárólag a tartás elmulasztás körében — a beszámítási képességet, amely egyébként a bűncselekmény alanyává válásnak a feltétele, a bűncselekmény tárgyi oldalán, a törvényi tényállás elemei között is értékelte. A mulasztás okának a felróhatósága akkor hiányzik, ha kötelezett nem rendelkezik megfelelő keresettel, jövedelemmel, vagyonnal, ezért azonban felelősség nem terheli. Az önhiba hiányának ez a változata sem korlátozódik a vagyontalan és keresőképtelen kóros elmeállapotú személy esetére, hanem ide tartozik a tartásnak beszámítható személy részéről ugyanilyen okból való elmulasztása is, feltéve hogy a mulasztás oka nem róható fel. Pl. tartós keresőképtelenség, a tartás kizárólagos alapjául szolgáló vagyon megsemmisülése stb.). A beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapot esetén tehát a tartás elmulasztásához megkívánt önhiba sohasem valósul meg, mert a kötelezettnek sem maga a cselekmény (mulasztás), sem annak objektív oka (kereset, jövedelem, vagyon hiánya) nem róható fel, ezekért a kötelezett felelőssé nem tehető. BK 73. í. Az idegen vagyon kezelésével megbízott személy azzal, hogy a sikkasztás, a hűtlen kezelés vagy a szándékos rongálás által okozott hiányt a sértett megtévesztésével utóbb eltünteti vagy csökkenti: a sikkasztás, a hűtlen kezelés, a szándékos rongálás mellett csalást nem követ el. II. Ha viszont a kezelésére bízott vagyonban gondatlansága folytán vagy neki fel nem róható okból keletkezett olyan hiányt, amelynek megtérítésére — a jogszabály rendelkezése vagy a szerződésben vállalt kötelezettség alapján — köteles, a sértett megtévesztésével leplezi és ezáltal a hiány felderítését meghiúsítja: csalást követ el. — Ilyen esetben a csalással okozott kár azzal az összeggel azonos, amelynek erejéig az elkövetőt a munkajog, a szövetkezeti jog, a fegyveres testületek tagjainak anyagi felelőssé140