Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

sága folytán kizárólag a Be szabályait kell alkalmazni, ennek folytán a súlyosítási tilalom (Be 241. §) is megfelelő módon érvényesül. Ehhez képest — szabálysértési jogkövetkezmény alkalmazása mellett — a bűncselekmény miatt emelt vád alól felmentett vádlott bűnösségének a megállapítására csak a felmentés miatt bejelentett fellebbezés esetében kerülhet sor; szabálysértés miatt alkalmazott jogkövetkezmény súlyosítására pedig abban az esetben is, ha az ügyész a szabálysértési büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. A Be szabályainak az alkalmazása folytán a szabálysértés érdemi elbírálásával kapcsolatban felmerült bűnügyi költségek viselésére is a Be 120. §-ában és 217—219. §-aiban foglalt rendelkezések az irányadók. BK71. A többek áltál elkövetett erőszakos közösülés bűntette [Btk 197. § (2) bek. b) pont] megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartását megvalósító két személy egyikének büntethetőségét a kóros elmeállapot kizárja. Az ítélkezési gyakorlatban felmerült az a kérdés, ha az erőszakos közösülést két személy valósítja meg, s ezek egyike kóros elmeállapota folytán nem büntethető, lehet-e a büntetőjogi felelősséggel tartozó elkövető cselekményét a Btk 197. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősíteni. A Btk-nak a büntethetőséget kizáró okokat meghatározó rendelkezései ebben a körben csupán annyit tartalmaznak, hogy nem büntethető az a személy, akinél ez okok valamelyike felmerült. De nem tartalmaz a Btk olyan rendelkezést, amely szerint a büntethetőségi akadály ezt meghaladó körben, nevezetesen más elkövető cselekményének elbírálása során is figyelembe vehető lenne. Így olyan magatartást, amelyet valamely bűncselekményt meghatározó törvényi tényállás is tartalmaz, a nem büntethető személy is megvalósíthat, csupán a bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg terhére, mert ezt a tételes jogi rendelkezés — a büntethetőséget kizáró ok — megakadályozza. A cselekmény tehát — adott esetben a több személy közreműködését igénylő erőszakos közösülés elkövetési magatartása — végbemegy abban az esetben is, ha a szükséges számú közreműködő között nem büntethető személy is van. Ettől független az a törvényi megoldás, hogy az így megvalósult elkövetési magatartás csak a büntethető elkövetők vonatkozásában értékelhető bűncselekményként. A büntethető elkövetők büntetőjogilag releváns magatartását úgy kell tehát elbírálni, mintha valamennyi elkövető büntetőjogi felelőssége fennállna. Ugyanerre az eredményre vezet az a logikai megfontolás is, amely szerint az együttesen vagy egymás cselekményéről tudva, de azonos alkalommal és azonos sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, büntetőjogi rosszallást érdemlőségének fokát egyáltalán nem csökkenti az a körülmény, hogy azt az elkövető nem büntethető személlyel együttműködve, illetve ketten vagy többen valósították meg. A büntethetőséget kizáró ok tehát csupán azt akadályozza meg, hogy az a személy bűncselekmény alanya legyen, akinél ez az ok fennáll, de ilyen 138