Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

c) a bűncselekmény miatt a bűnösség megállapítása mellett mellőzi a szabálysértés megállapítását. A bíróság a most említett esetekben — a Be 214. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 213. §-a (1) bekezdésének ej pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően — ítélettel vagy végzéssel határoz. Szabálysértés miatt jogkövetkezményeket ítéletben alkalmazhat a bíróság a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása vagy a bűncselekmény miatt emelt vád alól történt felmentő rendelkezés mellett. A szabálysértés megállapításának mellőzése is ítéleti rendelkezés, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása mellett. Végzést hoz a bíróság, ha az ügyész a vádiratban a szabálysértés elbírálását indítványozza, és a bíróság a bűncselekmény tárgyában a Be 213. §-a (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott okból az eljárást megszünteti. E határozatok ellen a Be 235. §-ának, illetve a 269. §-ának rendelkezése szerint fellebbezésnek van helye. Ha a fellebbezés az ítéletnek (végzésnek) az elbírált bűncselekménnyel kapcsolatos rendelkezése ellen irányul, azt a Be szabályai szerint kell elbírálni. Ha emellett a fellebbezés a szabálysértésre vonatkozó rendelkezést is sérelmezi, a szabálysértés elbírálásának járulékossága folytán a fellebbezési eljárás során ugyancsak a Be szabályait kell alkalmazni. A Be 235. §-ának (2) bekezdésében, illetve 268. §-ában foglalt szabály szerint azonban mód van arra, hogy a határozatnak kizárólag a szabálysértésre vonatkozó rendelkezése ellen jelentsenek be fellebbezést. Abban az esetben, ha a bíróság a vádlottat a bűncselekmény vádja alól felmentette és a felmentés miatt fellebbezést nem jelentettek be: a fellebbezési bíróság előtt már kizárólag a szabálysértés miatt folyik az eljárás. 4. A Be és az Sztv rendelkezéseinek az összevetéséből kitűnik, hogy nem azonos a szabályozás a) a fellebbezésre jogosultak köre — amelynél a Be szélesebben vonja meg a kör — [Sztv 68. és 71. § — Be 242. §]; b) a fellebbezési tárgyalásra szóló idézés szabályai és következményei [Sztv 69. § (2) bek. — Be 253. §]; c) a fellebbezési eljárás során felvehető bizonyítás és felvételének a módja [Sztv 69. § (2) bek. — Be 240. §]; d) az érdemi határozat hozatalának ideje [Sztv 69. § (2) bek. — Be 180. §(1) bek, 196. §, 222. §]; e) a képviselet [Sztv 53. § — Be 45—52. §] és fj felmerült költség viselése tekintetében [Sztv 61. § — Be 120. és 217— 219. §]. A büntető eljárás során messzemenően biztosítani kell a szocialista rendszerünkből folyó, az állampolgárokat megillető személyiségi jogokat. E garanciális elvek érvényesülése a bírósági eljárásnak nemcsak sajátossága, hanem az eljárásjogot tekintve lényege; nélkülük a bírósági eljárás nem elégíthetné ki az igényt, amelyet a társadalom védelme érdekében kifejtett tevékenység során a törvényesség követelménye támaszt. A garanciális elvek érvényesülése minden bírósági eljárás alapvető követelménye, függetlenül attól, hogy az elbírálásra váró cselekmény a társadalomra kisebb vagy nagyobb fokban veszélyes. 5. Az Sztv nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint eljárási szabályai a büntetőbírósági eljárásban is hatályosulnak. Minthogy a fentiek szerint az első fokú eljárásban a szabálysértés elintézésének a járulékos137