Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

A Btk 137. §-ának 3. pontja szerint felfegyverkezve követi el a bűncselekményt az, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. A tv helyes értelmezése szerint a súlyosabban minősülő, felfegyverkezve elkövetett cselekmény megvalósul már akkor, ha az elkövető a sértett ellenállásának leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt magánál tart anélkül, hogy azt használná. A súlyosabb minősítéshez tehát nem szükséges a megjelölt eszköznek használata is. Ha az elkövető a cselekmény véghezvitelének megkezdése előtt az emberi élet kioltására alkalmas eszközt (pl. baltát, fejszét, gomibotot stb.) a meghatározott cél érdekében ugyan nem tartotta magánál, hanem azt a cselekmény véghezvitele közben a sértettől elveszi vagy egyébként megszerzi, és azt a sértett ellenállásának leküzdése vagy megakadályozása érdekében ténylegesen fel is használja: ez olyan többletmagatartást jelent, amely magában foglalja a kevesebbet, vagyis az eszköznek a törvényben meghatározott cél érdekében csupán magánál tartását. A használat a „magánál tartást" nyilvánvalóan felöleli. De egyébként is ilyen esetben az elkövető a sértettől elvett vagy az általa elejtett eszköz felvételével azt a sértett ellenállásának leküzdése vagy annak megakadályozása érdekében — habár rövid ideig is — „magánál tartja". Eszerint ha az elkövető a cselekmény véghezvitelének megkezdése előtt a tv-ben meghatározott cél érdekében magánál még nem tartott, de a véghezvitel során a sértettől megszerzett — az élet kioltására alkalmas — eszközt az említett célból felhasználja: a felfegyverkezve elkövetett, súlyosabban minősülő bűncselekményt megvalósítja. BK 66. A Btk 274. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában írt bűntett megállapítására nincs lehetőség, ha a 274. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt elkövetési magatartása óta már bekövetkezett az elévülés és a közokirat hamisítója az általa készített vagy meghamisított okiratot az elévülés bekövetkezése után használja fel. A Btk 274. §-a (1) bekezdésének a) pontjában körülírt közokirathamisítást az követi el, aki hamis közokiratot készít, vagy a közokirat tartalmát meghamisítja. E bűntett tehát a hamis közokirat készítésével, illetve a közokirat tartalmának meghamisításával befejeződik. Ehhez képest az elkövetőnek az e törvényi tényállás körén kívül eső az a további magatartása, hogy az általa készített vagy meghamisított közokiratot fel is használja, nem vonható a Btk 274. §-a (1) bekezdésének a) pontja alá, amely a hamis közokirat készítését, illetve a közokirat tartalmának meghamisítását rendeli büntetni. De az említett felhasználás folytán nem kerülhet sor a Btk 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt bűntett megállapítására sem, minthogy e bűntett alanya csak az lehet, aki a más által készített hamis vagy hamisított közokiratot használja fel. Ugyanakkor azonban — figyelemmel arra, hogy a hamis vagy hamisított közokirat felhasználása a Btk 274. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt törvényi tényállás körén kívül esik —, amennyiben az elkövető a hamis 131