Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

vényes tartási kötelezettségeinek teljesítése mellett, a maga és tartásra szoruló családja minimális megélhetésének veszélyeztetése nélkül saját keresetéből, jövedelméből — akár részletekben is, de — képes megfizetni. Annak megállapítása szempontjából, hogy a vádlott keresete, illetve jövedelme a pénzmellékbüntetés vonatkozásában megfelelő-e, a családtagok közül csak a vádlottal egy háztartásban élő annak a családtagnak a keresete, illetve jövedelme vehető figyelembe, aki a vádlottat terhelő tartási kötelezettség tekintetében vele egy sorban ugyancsak tartásra kötelezett. De ez a kereset, illetve jövedelem is csupán abból a szempontból jön tekintetbe, hogy a tartásra szoruló családtagok eltartása nem kizárólag a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terheli, hanem ez a kiadás megoszlik közte és a vele egy sorban ugyancsak tartásra kötelezett családtagok között, ennyivel tehát a vádlott keresete, jövedelme e kiadások alól mentesül. Az olyan családtagok keresete, illetve jövedelme azonban, akik a családjogi tv szerint a vádlottat terhelő tartási kötelezettség tekintetében vele egy sorban tartásra nem kötelezettek, nem vehetők figyelembe. Pénzmellékbüntetésnek az ilyen keresetre, illetve jövedelemre figyelemmel történő kiszabása ugyanis azt eredményezné, hogy annak megfizetése az említett személyekre hárulna át, amire pedig törvényes alap nincsen; azáltal egyben a büntetéssel elérni kívánt cél is meghiúsulna. A fentiekből folyik, hogy a házastársa háztartásában élő vagyontalan, keresettel, illetve jövedelemmel nem rendelkező vádlottal szemben pénzmellékbüntetés kiszabásának nincs helye. A tv ugyanis a megfelelő keresetet, illetve jövedelmet személyhez, éspedig a vádlott személyéhez köti. Nincsen tehát törvényes lehetőség arra, hogy a vádlottal egy háztartásban élő házastárs keresete, illetve jövedelme szolgáljon alapul a pénzmellékbüntetés kiszabásánál. Ez esetben ugyanis a pénzmellékbüntetés végeredményben a bűncselekményt el nem követett házastársat sújtaná. Olyan esetben azonban, amikor a megfelelő keresettel, illetve jövedelemmel rendelkező férj vagy feleség — vádlottként szereplő — házastársa nem dolgozik, önálló keresete, jövedelme nincsen: a bíróságnak szorgosan vizsgálni kell, nincs-e olyan közös vagyona, amely a pénzmellékbüntetés alkalmazásának alapjául szolgálhatna. BK 63. Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés összbüntetésbe foglalásakor a javítóintézeti nevelés elrendelését megelőzően előzetes jogvatartásban töltött idő a szabadságvesztésbe nem számítható be. 1. A Btk 99. §-ának (1) bekezdése szerint a kiszabott szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartás teljes idejét be kell számítani. A Btk-nak a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései e § vonatkozásában eltérést nem tartalmaznak. Az említett § az előzetes fogvatartás beszámítását csupán szabadságvesztés, javító-nevelő munka, pénzbüntetés, illetőleg pénzmellékbüntetés kiszabása esetén teszi lehetővé. Amikor tehát a bíróság a fiatalkorú vádlottat javítóintézeti nevelésre ítéli, nincs törvényi lehetőség az előzetes fogvatartás beszámítására. 128