Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

2. A Btk 120. §-ának (2) bekezdése szerint javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként a szabadságvesztést kell végrehajtani. Ennek tartamát a bíróság legfeljebb egy évvel meghosszabbíthatja, ha erre a 108. §-ban meghatározott cél elérése érdekében szükség van. Ez a szabályozás áll összhangban azzal, hogy a javítóintézeti nevelés a Btk 109. §-ának (2) bekezdése értelmében nem büntetés, hanem intézkedés. A Btk 120. §-ának (2) bekezdése az összbüntetésnek azt a kivételes, sajátos esetét szabályozza, amelyre egy intézkedés és egy büntetés találkozása esetén kerül sor. E törvényhely szerint az összbüntetés kiszabásánál a bíróságoknak a következőket kell figyelembe venniük: A Btk 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék és a társadalom hasznos tagjává váljék. Ugyané törvényhely (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezés szükséges [Btk 118. § (1) bek.], vagyis ha a fiatalkorú érdeke és a társadalom védelme egyaránt azt teszi szükségessé, hogy a fiatalkorút a fejlődésre káros, rossz hatású környezetéből kiemeljék. A javítóintézeti nevelés tartama is részben határozatlan, amely tartamba az előzetes letartóztatás beszámítása fogalmilag kizárt. Ezért rendelkezik úgy a Btk 120. §-ának (2) bekezdése, hogy a bíróság a javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként végrehajtásra kerülő szabadságvesztés tartamát legfeljebb egy évvel meghosszabbíthatja, ha erre a büntetés céljának elérése érdekében szükség van. E sajátos jellegű összbüntetés megállapítását nem az alapügyekben alkalmazott intézkedés és szabadságvesztés tartamának mechanikus összevetése, hanem az a szempont határozza meg, hogy milyen tartamú szabadságvesztéstől várható — a fentiekben jelzett elveknek megfelelően — a fiatalkorú helyes irányba való fejlődése. Az előző ügyben előzetes fogvatartásban töltött idő kötelező beszámítása egyébként arra a visszás eredményre vezethet, hogy ha a bíróság a szabadságvesztés tartamát az előzőleg fogvatartásban töltöttnél rövidebb időtartammal hosszabbítja meg, úgy az első ügyben eltöltött előzetes fogvatartásnak a meghosszabbítás mértékét meghaladó része a második ügyben alkalmazott szabadságvesztés tartamát csökkentené. BK 64. Ha a kényszergyógykezelésre kötelezett személlyel szemben már a jogerős ítélet meghozatala előtt ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek el, a Be 373. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőt ebben az esetben is az intézetbe való befogadás napjától — nem pedig a kényszergyógykezelést elrendelő ítélet jogerőre emelkedésétől — kell számítani. A kényszergyógykezelés mint intézkedés [Btk 70. § (1) bekezdés 3. pont, illetve Btk 74. § (1) bekezdés] azzal szemben rendelhető el, aki elmemű129