Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

az esetre, ha az elkövető a fegyvert használja is, elég ha azt magánál tartja. A fegyver használata tehát a súlyosabb minősítésnek nem előfeltétele. 2. A Btk 137. §-ának 3. pontjában foglalt meghatározás szerint az elkövető a fegyvert az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében tartja magánál. Az „érdekében" kitétel tartalmilag céltudatosságra utal, aminek megállapításánál az elkövető szándékára is figyelemmel kell lenni. (Ha pl. az elkövető állandóan hord magánál zsebkést és azt a cselekmény elkövetésénél is a zsebében tartja, de azt a körülményekből következtethetően a hivatalos személy ellenállásának leküzdésére felhasználni nem kívánja és nem is használja fel: a zsebkés magánál tartásának a cselekmény elkövetésével semmiféle összefüggése nincs, a minősített eset megállapítására alapul nem szolgálhat.) Ki kell zárni a minősített eset köréből azt, amikor az élet kioltására alkalmas eszközt az elkövető nem a cselekménnyel összefüggésben, tehát nem a hivatalos személy ellenállásának leküzdése érdekében tartja magánál. Ezt az álláspontot támasztja alá az is, hogy a felfegyverkezve elkövetés társadalomra veszélyessége azért magasabb fokú, mert az egyfelől az elkövetőnek a fegyverrel kapcsolatos szándéka folytán fokozottabb elszántságra utal, másfelől a fegyver eshetőleges használata a hivatalos személy amúgy is veszélyes helyzetét objektíve súlyosbítja. Amennyiben azonban a fegyverként használható eszközzel az elkövetőnek semmiféle ilyen szándéka nincsen, úgy az elkövető és a cselekmény fokozottabb társadalomra veszélyességéről nem lehet szó. Minthogy az elkövető szándéka és a cselekmény társadalomra veszélyessége szolgál a súlyosabb minősítés alapjául: közömbös az a körülmény, hogy az elkövető felfegyverkezett voltára a hivatalos személynek tudomása volt-e vagy sem. BK 62. A megjelelő kereset, illetve jövedelem értelmezése a 'pénzmellékbüntetés alkalmazásánál. Pénzmellékbüntetés csak az olyan határozott tartamú szabadságvesztésre ítélt elkövetővel szemben szabható ki, akinek megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van [Btk 64. § (1) bek.]. A tv célját figyelembevéve — a pénzmellékbüntetés szempontjából — akkor megfelelő a kereset, illetve a jövedelem, ha az elkövető a pénzmellékbüntetést, akár részletekben is, képes megfizetni. Az a kérdés, hogy a vádlott keresete mikor tekinthető megfelelőnek, csak a konkrét ügyben, az adott körülmények részletes vizsgálata alapján dönthető el. Általánosságban annyi emelhető ki, hogy a kereset, illetve a jövedelem megfelelő összeget elérő volta mellett minden esetben figyelemmel kell lenni a vádlott keresetét, illetve jövedelmét terhelő törvényes tartási kötelezettségeire (gyermektartás, szülőtartás, testvértartás stb.), továbbá a maga és a tartásra szoruló családtagok minimális létfenntartását biztosító kiadásokra. A pénzmellékbüntetés kiszabásának alapjául csupán az említett kiadások fedezetét meghaladó kereset, illetve jövedelem szolgálhat. A pénzmellékbüntetés alkalmazása tehát akkor felel meg céljának, ha alappal lehet következtetni arra, hogy a vádlott a pénzmellékbüntetést tör127