Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

tamot sok esetben már nagy mértékben le is rövidítette, és nyilvánvaló, hogy ilyen további rövidülés a jövőben sem kizárt. A sérülés bekövetkezte után nyomban adott előzetes orvosszakértői vélemény csak az előrelátható — még ha a tudományra és általános tapasztalatra is alapított —, feltételezett gyógy tartamot tudja megjelölni. Minthogy pedig nem lehet számításon kívül hagyni olyan tényezőket és egyéni sajátosságokat, amelyek esetleg meghosszabbítják a gyógyulás idejét, a bíróságok általában nem elégedhetnek meg az ilyen, előzetes következtetés alapján meghatározott gyógy tartam idejére vonatkozó szakvéleménnyel. Ha a bíróság a tényleges gyógytartamra vonatkozóan — akár előzetesen kiállított, akár utólag előterjesztett — orvosszakértői véleményt aggályosnak találja, úgy fel kell hívnia a szakértőt véleményének részletes indokolására. Szükség esetén pedig a sérülésre és az adott kezelésre, gyógymódra vonatkozó összes adat rendelkezésre bocsátása mellett más, azaz újabb szakvéleményt kell beszerezni. Óvakodni kell az egyéb ügyek eseteivel történő öszszehasonlítás alapján tett egyéni állásfoglalásoktól, mert a különböző, a konkrét esetekhez kapcsolódó orvosi szempontok döntőek lehetnek. A kifejtettekre tekintettel a testi sértésre irányuló bűncselekmények minősítésénél nem a klinikai gyógytartamot, nem a munkaképességi, illetve a táppénzes időt, hanem az orvosi szakvéleményre is alapított tényleges gyógytartamot kell alapul venni. A minősítésnél alapul vehető tényleges gyógytartamon túlmenő körülményeket pedig — mint a klinikai gyógytartamot, az esetleges fájdalomérzetet vagy a tényleges gyógytartamnál hosszabb keresőképtelenséget, táppénzes állományt — a büntetés kiszabásánál lehet figyelembe venni. A Btk a szándékos testi sértés egyetlen alapesetét jelöli meg, ez a 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott könnyű testi sértés vétsége. A (2) bekezdésben meghatározott súlyos testi sértés a könnyű testi sértés minősített esete. A testi sértésnek az alapesetét, illetőleg az említett minősített esetét a 8 napos gyógy tartamidő határolja el egymástól. Ez a szabályozás semmiképpen sem enged olyan következtetést, hogy a gyógytartam pontos megállapításának csak ott van jelentősége, ahol az a kérdés, hogy 8 napon túli vagy annál kevesebb a gyógytartam. A gyógytartam ideje pontos megállapításának minden testi sértésnél komoly jelentősége van. Ez a körülmény ugyanis nagy mértékben befolyásolhatja az egész ügy megítélését, de különösen a kiszabásra kerülő büntetés nemét és mértékét. BK 59. Élőfának engedély nélküli kivágása és jogtalan eltulajdonítása a lopáson felül nem valósít meg közellátási bűncselekményt. A Btk 303. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint közellátás veszélyeztetésének vétségét követi el „aki a közellátás érdekeinek sérelmével terméknek rendelkezése alatt álló készletét jogszabály tilalma vagy a rendes gazdálkodás szabályai ellenére megsemmisíti, használhatatlanná teszi, elrejti, eltitkolja vagy felhasználja". A fatolvaj által kivágott és más tulajdonát képező élőfa nem tekinthető az elkövető rendelkezése alatt álló készletnek. E bűncselekmény tényállási eleme ugyanis, hogy a termék már a cselekmény elkövetésekor az elkövető 124