Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1973-1980. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Biróságának a büntető jogalkalmazással kapcsolatos irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségü határozatai (Budapest, 1982)

vények kellő időben való beérkezése és a számsorrendbe besoroltsága. Nyereményt tehát csak arra — a fentiek szerint beérkezett — szelvényekre fizetnek, amelyen a kisorsolt számok vannak megjelölve. III. Ha az elkövető jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe akarja ejteni a játékot lebonyolító és a nyereményeket kifizető állami szervet, s a célzott jogtalan vagyoni haszon — a nyeremény kifizetése — okozna kárt: e cselekmény általában a csalás kísérletét valósítja meg, amelyet a társadalmi vagyon sérelmére követtek el. Olyan esetben pedig, amikor az elkövető cselekménye — éppen az említett részvételi szabályzat rendelkezései folytán — az óvás alaptalanságának megállapítása után a nyeremény kifizetését nem eredményezheti: a csalás alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletét [Btk 17. § (2) bekezdés] valósítja meg, s a büntetés korlátlan enyhítésére, illetve mellőzésére is vezethet. Nem kerülhet azonban sor erre a minősítésre, ha a cselekmény elkövetési módja olyan, hogy nem tekinthető eleve kizártnak az illetéktelenül megszerezni kívánt nyeremény kifizetése. BK 57. A testi sértés okozásával elkövetett bűncselekmények törvényi minősítésénél a tényleges gyógytartamot kell alapul venni. I. A gyógy tartam megjelölése és tartalmi értelmezése nem egységes. Különböző és gyakran egymást fedő meghatározások ismeretesek; így pl. klinikai gyógytartam, valóságos gyógyulási idő, tényleges gyógytartam, az orvosi kezelés ideje, az egészségháborítás teljes megszűnése, a normális anatómiai fukncionálás bekövetkezése, a büntetőjogi szempontból irányadó gyógytartam, a munkaképtelenségi idő és a táppénzes idő. Ezek közül a klinikai, a tényleges gyógytartam, a munkaképtelenségi, a táppénzes idő megjelölések tartalmával kell foglalkozni, minthogy ezek lényegileg felölelik a leggyakrabban használt fogalmakat. A klinikai gyógytartam fogalmánál elsősorban azt célszerű kiemelni, hogy az főleg az orvostudomány számára van fenntartva, illetve ott használatos. A klinikai gyógytartamon az orvostudomány azt érti, amikor a sérülés teljes egészében gyógyul, vagyis amikor pl. a sebről a var leesik, vagy az elszíneződés is eltűnik. Tehát klinikailag a beteg akkor gyógyult, amikor a sérülés utolsó tünetei is megszűnnek. A klinikai gyógytartam ilyen fogalmából következik egyrészt az, hogy ez nem azonos a tényleges gyógytartammal, másrészt hogy a klinikai gyógytartam általában hosszabb idejű, mert a klinikus csak akkor mondja gyógyultnak a sérültet, ha a sérülés, a betegség utolsó nyomai is eltűntek. Az orvostudomány szerint tehát, amíg a sérülés, betegségi tünetek nem szűnnek meg, addig a beteg klinikailag nem gyógyult, mert szövődmények léphetnek fel. A tényleges gyógytartammal ugyancsak nem azonos a sérülést megelőző egészségi állapot teljes helyreállítása, a munkaképesség visszanyerése vagy a táppénzes állomány megszűnése. A sérülés ugyanis lehet olyan, hogy a sérülést megelőző egészségi állapot teljes helyreállítása nem is következhet be, mégis van tényleges gyógytartam. Pl. egy kiütött fog helyének begyógyulása nem teljesen azonos a sérülést megelőző egészségi állapot helyreállításával. Gyakran előfordul, hogy a sérülés ténylegesen gyógyult, de a sérülés 122