Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)
Azt, hogy egy cselekmény mikor minősül csekély mennyiségre elkövetettnek, kimerítő felsorolással az áruk több fajtája, jellege miatt meghatározni nem lehet. Irányadó szempontként kell azonban figyelembe venni a mindenkori gazdasági helyzetet, az áru-és értékviszonyokat, az elkövetés helyén az adott árufajtából való ellátottságot és ezen áruk iránti keresletet. Ha ugyanis az elkövető cselekménye — jogosulatlan kereskedelmi tevékenység, gazdaságilag indokolatlan közbenső kereskedés vagy árdrágításra alkalmas más módon üzérkedés — az adott helyen alkalmas a kereslet és a kínálat összhangjának megbontására, az már olyan számottevő mennyiségű árumozgást jelent, amely nem tekinthető csekély mennyiségnek, még akkor sem, ha az áru összértéke a 20 000 forintot nem haladja meg. A cselekmény tárgyi súlya, illetve a társadalomra veszélyessége ilyen esetekben az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását indokolja, mert a cselekménye az elosztás rendjét közvetlenül megzavarja. Ilyennek kell tekinteni pl. rendezvényjegyek nagyobb számú felvásárlását, hiánycikkek, keresett áruk nagyobb tételű felvásárlását. E körben a folyamatos, többszöri, üzletszerű elkövetés, illetve két vagy több személy szervezett együttműködése esetén különösen fontos vizsgálni az eljáró hatóságnak, hogy az elosztás rendje nem szenvedett-e közvetlenül sérelmet. BK 109. (1983. november 14.) A hasonló jellegű bűncselekmények az üzletszerűség megállapításánál. A „hasonló jellegű bűncselekmény"-ről a Btk. IX. fejezetében foglalt értelmező rendelkezések két vonatkozásban tesznek említést: a 137. §-ának 13. pontja értelmében különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el; a 137. §-ának 7. pontja szerint pedig üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. A Legfelsőbb Bíróság 14. számú Irányelve meghatározta, hogy a különös visszaesés megállapítása szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények (IV. rész). Ez az iránymutatás az üzletszerűség megállapítása szempontjából nem mindenben alkalmazható, mivel az említett két jogintézménynek eltérő ismérvei vannak. Elegendő arra utalni, hogy pl. a Btk. 333. §-ának 4. pontjában írt rendelkezés szerint a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények a vagyon elleni bűncselekmények, ugyanakkor a XVIII. fejezetben foglalt bűncselekményeknek csak szűk körében minősítő körülménye az üzletszerűség. Ezért az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében iránymutatás szükséges abban a kérdésben, hogy az üzletszerűség megállapítása szempontjából melyek a hasonló jellegű bűncselekmények. /. Az üzletszerű elkövetés a Btk. Különös Részében egyes bűncselekményeknél az alaptényállás eleme, más bűncselekményeknél pedig minősítő körülmény. Az üzletszerű kéjelgés (Btk. 204. §), a zugírászat (Btk. 248. §) és a pénzkölcsönzéssel elkövetett üzérkedés (Btk. 300. §) esetében az üzletszerűség a büntetőjogi felelősségre vonás feltétele, ezért az üzletszerűség kizárólag az ugyanolyan törvényi tényál75