Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

szabb tartamra szóló többi büntetésből történő elengedésnek a szükségszerű következménye. 3. Az összbüntetésbe foglalásnak azokban az esetekben, amikor valamelyik szabadságvesztés végrehajtása bármely okból megszakad, majd utóbb ennek a büntetésnek a folytatására, valamint az újabb, jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztéssel való összbüntetésbe foglalására kerül sor: az összbüntetési tartam megállapításánál a két alapítéletben eredetileg kiszabott büntetési mértékek — s nem pedig a félbeszakadás folytán még le nem töltött büntetésmaradvány — az irányadók, de az elengedés mérvének a megállapításánál a még le nem töltött büntetési mérték figyelembe vételével, viszonylag csekélyebb mértékű elengedés indokolt. Ez irányadó azokban az esetekben is, amikor a terheltet a büntetés teljes kiállása előtt feltételes szabadságra bocsátják, majd a Btk. 48. §-ának (1) bekezdésében megjelölt tartam alatt elkövetett újabb bűncselekmény miatt a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli és az említett törvényhely (4) bekezdése alapján a korábbi ügyben engedélyezett feltételes szabadságot megszünteti. Ebben az esetben is a büntetések teljes tartamának alapul vétele mellett, de a feltételes szabadságra bocsátás folytán még ténylegesen ki nem töltött büntetési tartam figyelembe vételével kell az elengedés mértékét megállapítani. Ennek során elsődlegesen arra kell figyelemmel lenni, hogy a feltételes szabadság megszüntetése esetén is hatályosulnia kell a feltételes szabadságra bocsátás folytán még ki nem töltött büntetésrész végrehajtására vonatkozó követelménynek. Ha feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt az elkövetőt hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, az elkövető — szándékos bűncselekmény esetén — a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés folytán az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésből sem bocsátható feltételes szabadságra. Ilyen esetben kivételesen előfordulhat, hogy az összbüntetés alapjául szolgáló büntetési tartamok alapul vétele folytán az elengedés mértéke eléri vagy esetleg kisebb mértékben meghaladja a feltételes szabadságra bocsátás folytán még ki nem töltött büntetésrészt; az ilyen mérvű elengedést a bíróságnak meg kell indokolnia. 4. Ha az elítéltet több külön ítélettel úgy ítélik javító-nevelő munkára, hogy az elítélt egyrészt az ítéletben kijelölt munkahelyen meghatározott munkát, másrészt közérdekű munkát [Btk. 49. § (1) bekezdés a) és b) pont] köteles végezni, a Btk. 92. íjának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a javító-nevelő munka különböző végrehajtási formáját elrendelő ítéleteket összbüntetésbe kell foglalni. Ilyen esetekben az összbüntetést kiszabó bíróságnak kell megállapítania, hogy az összbüntetésbe foglalt javító-nevelő munkát az ítéletben kijelölt munkahelyen, vagy pedig közérdekű munkaként kell-e végrehajtani. Ez következik abból, hogy javító-nevelő munka büntetést kiszabó ítéletek összbüntetésbe foglalása esetén korábban is az összbüntetést kiszabó bíróság rendelkezett a végrehajtás módja, nevezetesen afelől, hogy a különböző ítéletekben kijelölt különböző munkahelyek közül az összbüntetésként meghatározott javító-nevelő munkát melyik munkahelyen kell végrehajtani. A végrehajtás módjának meghatározásánál elsősorban a jogerősen kiszabott javító-nevelő munka büntetések tartamát kell figyelembe venni és általában a hosszabb tartamú javító-nevelő munka végrehajtási módját kell az összbüntetésbe foglalt javító-nevelő munka végrehajtási formájaként meghatározni. Az összbüntetésbe foglalásnál azonban annak is jelentősége lehet, hogy az eredetileg kiszabott eltérő jellegű javító-nevelő munka végrehajtásából az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában még mennyi van hátra, s a javító-nevelő munkát kiszabó ítéletekben meghatározott büntetések mértékétől függetlenül annak a végre62