Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

az esetét szabályozza, amikor a jogintézmény célja az, hogy kiküszöbölje azokat a hátrányokat, amelyek a terheltet a több büntetés egyhuzamban töltése folytán érik. Az összbüntetés meghatározása ebben az esetben sem jelenti egyszerű, mechanikus művelet elvégzését, hanem a tartam megállapítása, az elengedés mérvének meghatározása összetett értékelő tevékenységet igényel. Az összbüntetés tartamának megállapítása során nem az alapítéletekkel elbírált bűncselekmények törvényi büntetési tétele, hanem az alapítéletekben kiszabott büntetések mértéke az irányadó, és kizárólag azt kell szem előtt tartani, hogy az elítéltre milyen terhet jelent az első ízben foganatba vett szabadságvesztés kiállása után a folyamatosan következő büntetés végrehajtása. A Btk. 93. §-ának (2) bekezdése alapján kell az összbüntetés tartamát megállapítani, ha a terhelt a vele szemben hozott alapítélet jogerőre emelkedése után követte el azt a bűncselekményt, amely miatt ismételten büntetéssel sújtották. A törvény szerint ebben az esetben az összbüntetést az egyes ítéletekkel kiszabott büntetések alapulvételével úgy kell megállapítani, hogy azoknak a mértéke a) meghaladja a legsúlyosabb büntetést; b) ne érje el az összbüntetés alapjául szolgáló büntetések együttes tartamát [Btk. 93. § (2) bek.]; c) ne haladja meg az adott büntetési nemre vonatkozó leghosszabb összbüntetési tartamot, azaz szabadságvesztés esetén a 20 évet [Btk. 40. § (2) bek.], javító-nevelő munka esetén a 3 évet [Btk. 49. § (4) bek.]. 2. Az összbüntetés tartamának a megállapítása során mindenkor a leghosszabb időtartamú büntetés mértékét kell alapul venni, és a rövidebb tartamú büntetés mértékének csökkentésével kell az összbüntetést meghatározni. Az elengedés mérvének a megállapításánál általánosságban az az irányadó, hogy minél hosszabbak az alapítéletekben foglalt büntetési tartamok, viszonylag annál nagyobb elengedés indokolt a rövidebb tartamú büntetés mértékéből. Ez két büntetés összbüntetésbe foglalása esetében a rövidebb tartamú büntetés egyharmad körüli részének elengedéséig is terjedhet. Különösen indokolt a nagyobb mérvű elengedés olyan esetben, amikor a jogerősen szabadságvesztésre elítélt a büntetésének megkezdése előtt követi el az újabb bűncselekményt, és ezért a Btk. 47. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés folytán az összbüntetésként megállapított szabadságvesztésből sem bocsátható feltételes szabadságra. Az elengedés mértékének megállapítása során lényegében akkor is ugyanez a szempont az irányadó, ha az összbüntetésbe foglalandó büntetések tartama azonos. A törvény rendelkezéséből következik az is, hogy a külön ítéletekkel kiszabott két büntetés összbüntetésbe foglalása nem eredményezheti az egyik alapítéletben kiszabott büntetés teljes elenyészését. Erről csak akkor lehet szó, ha az egyik alapítéletben kiszabott halmazati büntetés 20 évi szabadságvesztés, vagy 3 évi javító-nevelő munka, minthogy az összbüntetés mértéke is csak ennyi lehet [Btk. 40. § (2) bek., 49. § (4) bek.]. Ebben az esetben a rövidebb tartamú főbüntetés szükségszerűen elenyészik. Kettőnél több alapítéletben kiszabott büntetés összbüntetésbe foglalásánál ugyancsak a leghosszabb tartamú büntetés alapulvételével úgy kell eljárni, hogy először a rövidebb tartamú büntetéseknek az előbbi elvek szerinti alkalmazásával kell a csökkentés mértékét megállapítani. A Btk. 93. §-ának (2) bekezdésén alapuló olyan esetekben, amikor kettőnél több alapítéletben kiszabott büntetések összbüntetésbe foglalása a feladat, előfordulhat valamelyik büntetés teljes elenyészése. Különösen olyan esetekben kerülhet erre sor, ha valamelyik büntetés rövid tartamú, míg a többi elítélések viszonylag hosszabb időtartamra szólnak. A rövidebb tartamú büntetés teljes elenyészése egyébként ilyen esetekben csak látszólagos, minthogy valójában az összbüntetés mértékének megállapítása nem a rövidebb tartamú büntetés figyelmen kívül hagyásának, hanem a hosz61