Czili Gyula - Mátyás Miklós (szerk.): Büntető elvi határozatok, 1981-1987. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei, elvi döntései, kollégiumi állásfoglalásai és elvi jelentőségű határozatai (Budapest, 1989)

kezdés n) pont], de nem zárható ki az elkövetésnek sikkasztást, hűtlen vagy hanyag kezelést megvalósító módozatai sem. Ezek a szabálysértést vagy bűncselekményt megvalósító magatartások azonban a VKSZ 19. §-a (2) bekezdésében, illetve a 22. §-ának (1) bekezdésében említett szabálytalan vételezés, illetve szerződésszegés fogalmi körébe esnek. Ezért: ha a vagyon elleni bűncselekményt villamos energiára követték el, az elkövetési értéket, illetve az okozott kárt vagy vagyoni hátrányt a felemelt ár alapulvételével kell kiszámítani és megállapítani. A sértett által jogszerűen érvényesíthető polgári jogi igény összege egybeesik a vagyon elleni bűncselekményt elkövető által okozott kárral (vagyoni hátránnyal, illetve az elkövetési értékkel) is. Ellenkező álláspont elfogadása a polgári jogi igény összegének, illetve a bűncselekménnyel (szabálysértéssel) okozott kár stb. összegének — nem indokolható — eltéréséhez vezetne, emellett sértené az árszabályozó rendeletek kötelező alkalmazására vonatkozó rendelkezést is. 3. A bűncselekménnyel összefüggésbe hozható villamos energia mennyiségének kiszámításával kapcsolatos szabályt a VKSZ 22. §-ának (2) bekezdése tartalmazza. BK 103. (1981. december 4.) 1. 1. Az alkoholisták kényszergyógyítását (Btk. 75— 76. §) az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén akkor kell elrendelni, ha ez az intézkedés szükséges. 2. A kény szer gyógyítás elrendelése szempontjából jelentős adatokat már a nyomozás során tisztázni és a kirendelt igazságügyi elmeorvosszakértővel közölni kell. II. A Btk. 76. §-a szerinti kény szer gyógyítás feltételeit a bűncselekmény súly a Jellege, indítéka és egyéb körülményei alapján kell megítélni. III. A pártfogó felügyelet (Btk. 82. §) külön magatartási szabályaként előírható, hogy az alkoholista életmódot folytató elkövető az egészségügyi hatóságnál kezdeményezett vagy általa már elrendelt kötelező gondozásnak és gyógykezelésnek vesse alá , magát. I. 1. a) A Btk. 75. és 76. §-a mérlegelési lehetőséget ad a bíróságnak a kényszergyógyítás elrendelése körében. Erre utal a törvény szóhasználata (kényszergyógyítás „rendelhető el", az elkövető munkaterápás intézeti kezelésre „kötelezhető"). Ennélfogva ha a bűncselekmény az elkövető alkoholista életmódjával függ össze és a kényszergyógyítás egészségügyi (orvosi) feltételei fennállanak, a bíróságnak vizsgálnia kell — mint az intézkedés elrendelésének további törvényi feltételét —, hogy az elkövető kényszergyógyítása szükséges-e. A kényszergyógyítás olyan alkoholistával szemben rendelhető el, aki iszákosságából eredően „alkoholista életmódot" folytat, azaz életvezetése veszélyezteti családját, környezetét vagy a közrendet. Az alkoholizmus hosszabb időn át kifejlődő betegség, de a kényszergyógyítás egészségügyi feltételei már a kezdeti szakaszában fennállhatnak. Ilyenkor az alkoholizmusra jellemző belszervi és idegrendszeri eltérések még nem, vagy alig mutathatók ki, de a beteg életvezetésének az iszákosságával összefüggő hanyatlásából következtetni lehet arra, hogy az alkoholfüggőség küszöbén áll. Az alkoholisták gyógykezelésének rendszere több fokozatú. Az 1982. évi 41. sz. tvr. szerinti kötelező intézeti kezelés, amely a beteg személyi szabadságának tartós elvonásával jár, csak akkor alkalmazható, ha az egészségügyi jogszabályokban meg55