Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

eljárása folytán a Fővárosi Tanács VB utasította az alperest a szerződés meghosszabbítására, ami 1978. december 31-ig terjedően meg is történt. Ilyen előzmények után az alperes szentendrei üzemegysége 1978. február 22-én kelt levelében bejelentette, hogy a Budapest—Szentendre vonalon árufuvarozási korlátozást rendel el az M—11es főútvonal építési munkálatai miatt. Ugyanebben az időben — az alperes közbenjárására — a MÁV is áruforgalmi korlátozást hirdetett meg, amelynek értelmében — bizonyos kivételektől eltekintve — az ország összes állomásán tilos olyan küldeményeket fuvarozásra felvenni, amelyek a szentendrei HÉV-vonal mentén levő állomásokra irányulnának. Az alperes az iparvágány kiszolgálását 1978. márciusától nagyrészt megszüntette, ezért a felperes kénytelen volt a VOLÁN Vállalattal fuvaroztatni. Emiatt lényegesen megnövekedtek a felperes fuvarköltségei, ezért keresetlevelében 563 217 Ft kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint ez a többletfuvarköltség az alperes jogosulatlan eljárása miatt keletkezett. Ezen felül a keresetében az iparvágány kiszolgálásának a szerződésben meghatározott módon való elrendelését és végső sorban a közöttük fennálló huzamosabb kapcsolatra tekintettel újabb szerződés létrehozását kérte. Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy az említett vonalszakasz korszerűsítési munkálatai, valamint az M—1 l-es főútvonal építése miatt az áruforgalmi korlátozásra elengedhetetlenül szükség volt. Előadta azt is, hogy a korlátozást hatáskörében eljárva a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendelte el. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés nem alapos. A fellebbezési eljárás során elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy az iparvágány kiszolgálásának feltételei fennálltak-e, illetve mennyiben álltak fenn. A felek és a tárgyalásra meghívott hatóságok képviselőinek előadásai, illetve a felek tájékoztatása, valamint a becsatolt iratok alapján megállapítható volt, hogy az iparvágány-szerződés — bár bizonyos terjedelmi korlátozással — tulajdonképpen ma is hatályban van, és így nincs szükség a szerződés fenntartásáról vagy — amennyiben e szerződés az alperes felmondása alapján megszűnt volna — létrehozásáról határozni [Ptk. 206. § (3) bek.]. Ami az alperes által végzett fuvarozásnak egyes árunemekre való korlátozását és az ezzel összefüggésbe hozott kártérítési követelét illeti, az első fokú bíróság helyes álláspontot foglalt el. Az áruforgalmi korlátozás elrendelése ugyanis olyan — jogszabályi felhatalmazáson alapuló — hatósági intézkedés, amelynek megtartása kizárja a jogellenességet, így a kárfelelősséget is [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek.]. A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. IV. 31937/1978. sz., BH 1980/10. sz. 397.) 113. /. Alkalmatlan a rendeltetésszerű használatra az az épület, amelyben a szobák jelentős része vakolathibás, és az vakolat leomlása miatt életveszélyes [5/1968. (LV. 6.) ÉVM sz. r-tel közzétett alapfeltételek? 32. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Gf. IV. 30 330/1981. sz., BH 1982/5. sz. 203.— L. 185. sorszám alatt.) 95