Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)
a felperes — a beavatkozó szállítási rendelkezésére — 50 kg uborkamagot szállított az alperesnek, amelynek ellenértékeként a számlában, 268,30 Ft/kg egységáron 13 453 Ft-ot igényelt. Az alperes az áru ellenértékeként ezt az összeget kiegyenlítette, a felperes újabb számiájában azonban már 890 Ft egységáron 44 538 Ft-ot követelt. A különbözet kifizetését az alperes megtagadta. A felperes a kérelmére kibocsátott fizetési meghagyás és az erre benyújtott ellentmondás folytán keletkezett perben a két számla közötti 31 085 Ft különbözet és kamatait megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az első számla téves volt, mert az áru helyes egységára 890 Ft/kg. Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy az árut az első számlában feltüntetett érték alapulvételével 280 Ft/kg egységáron kiskereskedelmi forgalomba hozta. Az újabb számlában közölt egységárról előzetesen nem volt tudomása, mert megbízottjától — a beavatkozótól — nem kapott ártájékoztatót. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az első fokú bíróság a bizonyítást a másodfokú bíróság által előírtaknak megfelelően kiegészítette, majd a keresetet ismét elutasította. Az ítéletének indokolása szerint az alperes részéről jóhiszeműen történt az alacsonyabb áron való értékesítés. Mivel 268 Ft/kg egységáron egyéb uborkamag is van belföldi forgalomban, és az utántermesztés következtében a perbeli fajta vetőmag ára is csökkenőben van, ezen kívül a perbeli szállítmány csomagolása a fentiek szerint eltért a korábbi vetőmagétól, az alperes kellő alappal lehetett abban a hiszemben, hogy olcsóbb vetőmagot kapott a felperestől. Az sem volt megállapítható, hogy az alperes a perbeli termék árát tartalmazó árjegyzéket kézhezvette. Ezért a felperes keresete megalapozatlan. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés nem alapos. A kiegészített peradatok szerint nem volt bizonyítható, hogy az alperes a perbeli termék árjegyzékben közölt vételáráról a szállítás előtt tájékoztatást kapott. Az alperes ezért az első ízben számlázott árat, amelyet elfogadott, véglegesnek tekintette [Ptk. 425. § (2) bek., 205. § (1), (3) bek.]. A téves számlázás felismerése tehát nem volt elvárható tőle. Az első fokú bíróság a per újabb adatai alapján ugyanis helyesen állapította meg, hogy az árjegyzéktől eltérő 50 kg-os kiszerelés, az árat és az emblémát nem tartalmazó csomagolás, végül az importált uborkamag hazai utántermesztése óta mutatkozó jelentős vételárcsökkenés adott alapot arra, hogy az alperes az első számlában megjelölt ár alapulvételével végezze az értékesítést. Ezért megalapozatlan az a fellebbezési érvelés, hogy az alperesnek az előző évi ár ismeretében fel kellett volna ismernie a számlázási tévedést. Ezzel kapcsolatban figyelembe kellett venni azt is, hogy a perbeli termék ára szabad megegyezés tárgya volt. Az első fokú bíróság tehát a helyesen megállapított tényállás alapján a jogszabályoknak megfelelően hozta meg a vételárkülönbözet megfizetésére irányuló keresetet elutasító ítéletét. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. III. 30 708/1979. sz., BH198114. sz. 160.) 91