Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

havában csökkentenie kellett volna paprikaültetvényét, hiszen a szanálásról akkor már tudott, és a jogelőd alperes már akkor kérte a szállítandó paprikamennyiscgének csökkentését. A fellebbezés nem alapos. A jogelőd alperes a felperessel kötött mezőgazdasági termékértékesítési szerződést megszegte, mert a szerződésben lekötött termék átvételétől elzárkózott. Aki a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést megszegi, az a 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet 17. §-a alapján kötbér- és kártérítési felelősséggel is tartozik, kivéve ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A szerződésszegés jogkövetkezményeinek elbírálásánál közömbös a jogelőd alperes elleni szanálási eljárás, illetőleg a szanálási tervben foglalt az az intézkedés, amely szerint a tartósító üzem működését átmenetileg szüneteltetni kell. Az alperesnek ugyanis azt kellett volna bizonyítania a perben, hogy a szanálást eredményező helyzet kialakulása tőle függetlenül és általa el nem háríthatóan következett be. Ennek pedig a valószínűsítése sem történt meg. Alaptalan az alperesnek a szerződés megtámadására vonatkozó fellebbezési állítása is. Szerződést ugyanis akár feltűnő aránytalanság, akár egyéb ok miatt eredményesen csak az esetben lehet megtámadni, ha az érvénytelenségi ok a szerződéskötés idején állott fenn [Ptk. 201. § (1) bek., 210. §]. A perbeli esetben azonban maga az alperes utalt arra, hogy a szerződéskötés idején kialakított árhoz képest a szerződés teljesítésének időszakában az egyébként szabad ár jóval alacsonyabb volt. Erre alapítottan azonban a szerződést nem lehet megtámadni. A tévedésre és a megtévesztésre vonatkozó állítását az alperes valószínűsíteni sem tudta. Az általa hivatkozottakat ugyanis a szerződéskötés idején kellett volna mérlegelnie, esetleges gondatlan szerződéskötésének következményeit azonban nem lehet másra áthárítani. Az alperes a marasztalásának összegét sem sérelmezheti. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis a bizonyítékok mérlegelése eredményeként megállapította, hogy az alperes ki nem mentett szerződésszegésével összefüggésben a felperest 900 000 Ft összegű károsodás mindenképpen érte, ez összeg nem minősíthető túlzottnak. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. H. 30 50111982. sz.. BH 1984/1. sz. 32.) 74. A megbízó és a szállítmányozó között a felelősség közelebbi feltételeinek (pl. darabszámlálás, utánmérlegelés) a törvény kereteit meg nem haladó részletesebb szabályozása nem tekinthető semmis megállapodásnak [Ptk. 200. § (2) bek., 520. § (1) bek., 521. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Eln. Tan. G. törv. 30 574/1979. sz., BH 1980/12. sz. 485.) 75. Központi gazdálkodás alá vont termék szállítására kötött szerződésnek az utóbb engedélyezett kereten felüli részmennyiséget illetően bekövetkezett meghiúsulása esetén nem a szerződéskötés semmisségére, hanem a lehetetlenülésre irányuló szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 227. § (2) bek., 312. § (1) bek., 7/1978. (II. 1.) MT sz. r * 20. §]. (Legf. Bír. Gf. II. 30 377/1981. sz., BH 1982/12. sz. 523. L. 153. sorszám alatt.) 76. A semmisségre határidő nélkül lehet ugyan hivatkozni, de a semmis szerződés alapján tartozatlanul fizetett pénzösszeg visszafizetésére irányuló igény a rá vonatkozó 73