Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

költségek viselésére kötelezni. Kérte továbbá saját javára kötelezni a II. r. alperest 4233 Ft hibás átadási kötbér megfizetésére. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a felek átalányárban állapodtak meg, az átalányáron felül pedig csak a pótmunkák számolhatók el. A tervdokumentációban, illetőleg a költségvetésben nem szereplő vagy nem kellő mértékben figyelembe vett munkarész többletmunkának minősül. Megállapította még, hogy a Ptk. 241. §-a alapján szerződésmódosításra csak akkor van lehetőség, ha a szerződéskötést követően beálló körülmény folytán a szerződés a felek lényeges és jogos érdekeit sérti, a téves költségvetési kiírásból származó különbözet viszont nem a szerződéskötés után beállott körülmény eredménye. A bíróság ezért a felperes és II. r. alperes közrehatását egyenlő súlyúnak értékelve a II. r. alperes kártérítési felelősségét az I. r. alperessel szemben, illetőleg az I. r. alperes felelősségét a felperessel szemben megállapítva a II. r. alperest közvetlenül kötelezte 119 927 Ft költség megfizetésére. Ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította, és kötelezte a II. r. alperest arra, hogy az I. r. alperesnek fizessen meg 4233 Ft hibás átadási kötbért. Az ítélet ellen a felperes és a II. r. alperes fellebbezett. A felperes fellebbezése alapos, a II. r. alperes fellebbezés alaptalan. Az e vonatkozásban a peres felek között sem vitatott tényállás szerint a költségvetésben a tetőszerkezet vállalkozói díját tévesen határozták meg, és ezért 1 467 100 Ft vállalkozói díjtöbblet mutatkozott. Azelső fokú bíróság a Ptk. 241. §-ára utalással a felperes erre vonatkozó keresetét azzal az indokkal utasította el, hogy a szerződés módosításának feltételei nem állnak fenn, mert a díjkülönbözet nem a szerződéskötést követően keletkezett. Az első fokú bíróság e kérdésben tévesen foglalt állást. A Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. Az állandó bírói gyakorlat szerint pedig a tévedésen alapuló vállalkozói díjigény előterjesztése értelemszerűen a szerződés — Ptk. 210. §-a alapján történő — megtámadásának tekintendő, és mivel a felperes a keresetét a vállalkozói díjkülönbözet iránt a rendelkezésére álló egy éven belül benyújtotta, a szerződés megtámadása tehát részéről megtörtént. A vállalkozói díjban történő megállapodás során a felek a téves költségvetést vették alapul, a felperes ezért jogosan tarthat igényt — a szerződés sikeres megtámadása folytán — a díjkülönbözetre. Ezért a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vállalkozói díj összege 1 467 100 Ft-tal emelkedik, és ennek megfelelően az I. r. alperest kötelezte arra, hogy további 1 467 100 Ft-ot a felperesnek fizessen meg a részperköltséggel együtt [Ptk. 239. § (3) bekezdése]. A Legfelsőbb Bíróság tévesnek találta az első fokú bíróság ítéletét a II. r. alperes marasztalásának összege tekintetében is. A szakértők aggálytalan véleményéből megállapítható, hogy a terv nem volt hibátlan, ennek megdöntésére a II. r. alperes által beszerzett szakvélemény sem alkalmas. A II. r. alperes tervezési művezetést is végzett, és ennek során elmulasztotta figyelmeztetési kötelezettségét, mert a munka megkezdése előtt köteles lett volna a beruházóval közölni, hogy ha nem végzik el a felszíni vizek elvezetését, úgy a tervezett támfal nem lesz állékony. Az ezzel kapcsolatosan felmerült 239 855 Ft-os többletköltséget ezért a II. r. alperesnek kell megtéríteni, hiszen a szakértők kiegészítő véleménye alapján megállapítható, hogy a felperes olyan többletmunkát végzett, amely nagyobb károknak vette elejét. Téves az első fokú bíróság ítélete a kötbér megállapítása vonatkozásában is. A kötbér a kártérítési átalány szerepét is betölti. Ha a jogosultnak a kötbérösszegénél 70