Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

A felperes álláspontja szerint a feltűnő értékaránytalanság megállapításának az átalánydíj esetében is helye van. Csak az alperes fellebbezése alapos. A felperes és a tervező beavatkozó között a beavatkozó árajánlatának megfelelően jött létre a tervezési szerződés, amelynek mellékletében a szerződő felek részletesen meghatározták a tervezési munkát. A szakértő a fellebbezési eljárás során kifejtette, hogy a tervező a tervezési szerződésben foglalt munkákat végezte el. A beavatkozó a szerződés megkötésekor is ismerte a tervezési feladatot, és ennek alapján vállalkozott a 162 000 Ft összegű tervezési díj ellenében a tervek elkészítésére. A tervezési szerződés megkötése során sem a felperes, sem a beavatkozó nem volt tévedésben az elvégzett munka és az ellenérték tekintetében, a szerződés megtámadásának a Ptk. 210. §-ában foglalt feltételei tehát nem állnak fenn. Azt figyelembe véve pedig, hogy — bár a per adatai szerint a megkezdett versenytárgyalás befejezésére nem került sor — a beavatkozó tervezési munka elnyerése érdekében tette meg az árajánlatát, eredménnyel nem hivatkozhatna arra, hogy az általa teljesített — és a szerződéskor is ismert — szolgáltatás és annak ellenértéke között feltűnően nagy az értékkülönbség [Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése]. Annak az adott körülmények mellett sem volt akadálya, hogy a tervező vállalat az egyébként jogosan kiköthető díjhoz képest jelentősen csökkent igénnyel lépjen fel. A felperes csatolta az 1983. december 5-én kelt jegyzőkönyvet, amely szerint a felperes és a beavatkozó a tervezési szerződést módosította. Azon túlmenően, hogy a fentiekre tekintettel a szerződés módosítása indokolatlan volt, megállapítható, hogy a felperes a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően nem a megbízó érdekeinek megfelelően járt el, amikor a tervezői díj összegének növelését célzó szerződésmódosítást eszközölte, ehhez a megbízó hozzájárulását nem kérte. A felperes mint megbízott tehát indokolatlanul és jogtalanul vállalta a többletköltségek kifizetését, amelyek megtérítését a megbízótól nem igényelheti. A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján részben megváltoztatta, és felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 391/1985. sz., BH 1986/6. sz. 240.) 71. A szerződésben tévedés miatt ki nem kötött vállalkozói díj iránti igény előterjesztése egyúttal a szerződés megtámadásának minősül [Ptk. 210. § (3) bek.]. A felperes kivitelező és az I. r. alperes beruházó versenytárgyalás eredményeként szerződést kötöttek egy 4 tantermes iskola, óvoda, valamint konyha kivitelezésére 23 200 000 Ft vállalkozói díj megállapítása mellett. A tervdokumentációt a II. r. alperes készítette. A kivitelezés során észlelték, hogy a költségvetésben a tetőszerkezet értékét tévesen irányozták elő, amiből 1 467 100 Ft vállalkozói díjtöbblet származott. Ugyancsak a kivitelezés során derült ki, hogy a laza talajszerkezet megcsúszott, emiatt a támfal elmozdult, és a további csúszás megakadályozása folytán 517 079 Ft kivitelezési költség merült fel, s a hiba felderítése érdekében beszerzett szakértői vizsgálat díjaként 60 600 Ft költség is keletkezett. Felperes ennek alapján az I. r. alperest 2 044 779 Ft megfizetésére kérte kötelezni. AzI.r. alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vállalkozói díjat versenytárgyalás eredményeként alakították ki, amelynek során az árat több vállalkozótól kért ajánlat alapján állapították meg, ez utólag nem módosítható. Minthogy azonban a tervdokumentáció a talajmechanikai szakvélemény fogyatékossága miatt valóban hibás volt, marasztalása esetére közvetlenül a II. r. alperest kérte a többlet69