Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

ugyanis az felel meg, hogy a kivitelező kísérelje meg az ilyen anyagoknak (szerkezeteknek stb.) másutt való felhasználását, és ha ez nem lehetséges, csak akkor jön szóba a megrendelő helytállási kötelezettsége. A kifejtettek folytán a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 715\ 1981. sz., BH 1982/12. sz. 525.) 70. A vállalkozó nem támadhatja meg sikeresen a szerződést azon az alapon, hogy a versenytárgyalás során tett ajánlatának megfelelően kikötött tervezési díj alacsonyabb a szokásos mértéknél [Ptk. 201. § (2) bek., 210. §]. A beruházást lebonyolító felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte megbízója, az alperes ellen 131 169 Ft és késedelmi kamatainak megfizetése iránt, mert 2 db szárító berendezés földgázellátásának tervezési díját csak részben fizette meg. Az alperes ellentmondást terjesztett elő, amelyben előadta, hogy a szerződés értelmében 162 000 Ft díjátalány megfizetésére vállalt kötelezettséget. A tervezői számla ezt az összeget lényegesen meghaladóan 284 836 Ft-ról szólt. Álláspontja szerint a felperes szerződésszegő magatartásából eredő többletköltségek nem háríthatók át az alperesre. A felperes előadta, hogy az alperes a tervezési díj összegét tartalmazó számlát nem fizette ki, helyette kellett azt kiegyenlítenie. Az alperes a tervet kivitelezésre alkalmasnak találta, és annak kivitelezéséhez hozzájárult. Hivatkozott arra is, hogy a tervezési munkát a tervező versenytárgyalás útján nyerte el, de a gázberendezések tervezésében nem volt gyakorlata. A konkrét tervezési szerződésben a díjat átalányáron 162 000 Ft-ban határozták meg. Ehhez az összeghez képest a számlázott tervezői díj azért mutatott lényeges eltérést, mert a díjalapérték jelentősen megváltozott. A tervezési díj módosítását célzó tervezetet 1983. december 19-én megküldte az alperesnek, az azonban arra csak a számla benyújtását követően válaszolt. Az első fokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 122 836 Ft-ot és ezen összeg késedelmi kamatait, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a lefolytatott szakértői bizonyítás alapján megállapítható, hogy a tervezési szerződés megkötésekor a felek téves feltevésben voltak a kivitelezési költség tekintetében. Ennek következtében a tervezési díjalap érték meghatározása tévesen történt, ami lehetővé teszi a szerződő felek számára a szerződés megtámadását a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint. A felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága ugyancsak alapul szolgál a szerződés megtámadására. A kiviteli összegként becsült és a tervezési szerződésben rögzített 2 700 000 Ft a tényleges megvalósítási összeghez képest rendkívül alacsony, amit mind a szakértői vizsgálat, mind a beavatkozó által készített tervdokumentáció bizonyít. A felperes tehát megalapozottan követelte az alperestől a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyensúlyát helyreállító tervezési díjkülönbözetet és késedelmi kamatait. Az ítélet ellen a felperes és az alperes nyújtott be fellebbezési. A felperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatásával kérte az alperest a 7719 Ft kamat, valamint 614 Ft perköltség összegét magába foglaló 8333 Ft kártérítés megfizetésére kötelezni. Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a tervezési szerződésben a felek által közösen meghatározott díj csak a szerződésben vállalat munkához képest jelentkező többletmunkavégzés esetén emelhető fel. Mivel a perbeli esetben a tervező többletmunkát nem végzett, az átalánydíjat meghaladó összeggel jogalap nélkül gazdagodna. 68