Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

vállalkozó köteles erről a megrendelőt haladéktalanul értesíteni. A vállalkozó marasztalása esetén a megrendelő köteles a vállalkozónak a marasztalási összeget és a felmerült perköltséget megtéríteni." (Szerződés 9. pontja.) 2. „Tervmódosítás miatt vagy a megrendelő érdekkörébe tartozó egyéb okból feleslegessé váló — máshol gazdaságosan fel nem használható — anyagokat (gépeket, berendezéseket) a megrendelő köteles a vállalkozó felhívásától számított 15 napon belül átvenni és az ezek beszerzésével, szállításával és tárolásával kapcsolatos költségeket (vételár, fuvar és rakodás, amortizáció, kamatterhek, esetleges bérleti díj, őrzési költségek stb.) a vállalkozó részére megtéríteni. A másutt gazdaságosan felhasználható anyagok tekintetében a megrendelő megtéríti a vállalkozónál felmerült fuvarozási, rakodási stb. többletköltségeket." (Szerződés 21. pontja.) Az első fokú bíróság a felperes keresetének helytadott, és megállapította, hogy az alperes által használt „építési szerződés" címet viselő általános szerződési feltétel 9. pontjának harmadik bekezdése, valamint 21. pontja érvénytelen. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. Az első fokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre — és ezt az alperes sem tagadta —, hogy az alperes e szerződési feltételeket általánosan használja szerződéseinek megkötésénél, így ha azok neki egyoldalú előnyt biztosítanak, a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése alapján megtámadhatók. Tévedett azonban az első fokú bíróság, amikor a sérelmezett szerződéses feltételek érvénytelenségét megállapította. A Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése alapján a külön jogszabályban meghatározott állami vagy társadalmi szerv a bíróság előtt megtámadhat minden olyan egyoldalúan meghatározott általános szerződési feltételt, amely indokolatlan egyoldalú előnyt biztosít jogi személy részére. A megtámadás feltétele tehát az „indokolatlan egyoldalú előny" kikötése. A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróság ilyen egyoldalú előny kikötését nem találta megállapíthatónak. A szerződés 9. pontja kiemeli, hogy a megrendelő csak abban az esetben felel közvetlenül a károsulttal szemben azokért a mezőgazdasági és épületkárokért, amelyek a szerződés tárgyát képező munka kivitelezése során bekövetkeznek, ha azok gondos és szakszerű munkavégzés mellett is előállnak. E szerződéses feltétel tehát kizárja a megrendelő helytállási kötelezettségét arra az esetre, ha a kivitelezés közben előálló károk a vállalkozó mulasztásával hozhatók összefüggésbe. így e szerződési feltétel nem tekinthető olyannak, amely a vállalkozó részére indokolatlan egyoldalú előnyt biztosít. Az sem jelent indokolatlan előnyt a vállalkozó javára, hogy az ellene ilyen okból harmadik személyek által indított perben köteles a megrendelőt értesíteni. Az pedig, hogy a vállalkozó marasztalása esetén a megrendelő köteles a vállalkozónak a marasztalási összeget és a felmerült perköltséget megtéríteni, szintén nem lehet sérelmes a megrendelőre, hiszen a vállalkozó — saját mulasztásának hiányában — nem tartozik harmadik személyekkel szemben az esetleg bekövetkezett károkért helytállni. A szerződési feltételek 21. pontjából kitűnik, hogy csak a „máshol gazdaságosan fel nem használható" anyagokat köteles a megrendelő a vállalkozó felhívásától számított 15 napon belül átvenni. Ebből a megfogalmazásból csak azt lehet érteni, hogy még tervmódosítás miatt vagy a megrendelő érdekkörébe tartozó egyéb okból feleségessé váló anyagok gazdaságos felhasználása is elsősorban a vállalkozó kötelessége, és csak abban az esetben hárítja azt a megrendelőre, ha erre saját magának nincs lehetősége. Az ilyen szerződési megállapodás nem jelent egyoldalú előnyt a vállalkozónak, de megfelel a kialakult gyakorlatnak is. A népgazdasági szempontoknak 5*