Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

fizette meg. Időközben az alperes az üzletvezetőjével a bolt szerződéses üzemeltetésére kötött szerződést felbontotta. A felperes a pert megelőzően felszólította az alperest az üzletvezető által átvett áruk ki nem egyenlített ellenértékének megfizetésére, majd a keresetében a fenti összegnek és kamatának megfizetésére kérte kötelezni. Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy az üzletvezetővel megállapodott abban, hogy az az általa vásárolt termékek ellenértékét közvetlenül köteles az eladó gazdálkodó szervezetek részére megfizetni. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a szerződéses bolt vezetője a vásárlások alkalmával az alperes képviseletében járt el, ennek következtében az ellenértéket is az alperesnek kell megfizetnie. Utalt arra is, hogy az áruféleségek eladása alkalmával nincs módjában vizsgálni annak a szerződésnek a tartalmát, amelyet az alperes a szerződés üzemeltetésű bolt vezetőjével kötött. Ez egyébként a szerződéses boltok folyamatos és zavartalan ellátását mindenképpen akadályozná. A fellebbezés alapos. Az egyes kiskereskedelmi és vendéglátó üzemek szerződéses üzemeltetéséről szóló és a perbeli időben hatályban volt 38/1980. (IX. 30.) MT sz. rendelet 3. §-a értelmében a vezető a gazdálkodó szervezet nevében, de a saját felelősségére és kockázatára önállóan szervezi és irányítja az árubeszerzést és értékesítést. A jogszabály fenti rendelkezéséből egyértelműen következik, hogy a szerződéses boltok vezetői a beszerzések és az eladások alkalmával mindenkor a gazdálkodó szervezet nevében képviselőként járnak el. E képviseleti jog a jogszabály fenti rendelkezésén alapszik, a Ptk. 219. §-ának (2) bekezdéséből pedig egyértelműen következik, hogy a képviselő útján kötött szerződések esetében a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté. A jogszabályon alapuló képviseleti jogot nem érinti a jogszabálynak az a rendelkezése, amely szerint a szerződéses üzemeltetésbe adott boltok vezetői az áru beszerzését és értékesítését a saját felelősségükre és kockázatukra önállóan szervezik. Közömbös továbbá a képviseleti jog szempontjából az is, hogy a boltot fenntartó gazdálkodó szervezet az üzletvezetőjével milyen tartalmú megállapodást kötött. Az e szerződésben foglaltak ugyanis csak a szerződéses boltok vezetőit és a boltegységet szerződéses üzemeltetésbe adó gazdálkodó szervezetet jogosítják, illetőleg kötelezik. Sem a jogszabályból, sem a gazdálkodó szervezeteket terhelő együttműködési kötelezettségből nem lehet olyan következtetést levonni, amely szerint az árut értékesítő gazdálkodó szervezetnek az értékesítéskor egy reá nem tartozó, az ő jogállását nem befolyásoló másik szerződés tartalmát kellene vizsgálnia. A fentiekből következik az, hogy a felperes a fizetési megállapodást nem az üzlet vezetőjével mint vevővel kötötte, hanem az alperes képviselőjével. Ezt támasztja alá egyébként az a tény is, hogy a fizetési megállapodást az üzletvezető aláírta, és azt az alperes bélyegzőjével látta el. Mindebből következik, hogy az alperes a képviselője útján vásárolt termék ellenértékét köteles megfizetni. Szükséges azonban rámutatni arra is, hogy a 38/1980. (IX. 30.) MT sz. rendeletet a Minisztertanács a 34/1983. (IX. 22.) MT sz. rendelettel módosította, a módosított rendelet 3.§-a értelmében pedig e rendelet hatálybalépése óta —vagyis 1983. szeptember hó 22. napjától—lehetőség van arra, hogy a szerződéses üzemeltetésbe adott boltok vezetői a saját nevükben is kössenek különféle szerződéseket. Ezért a módosítást követően eszközölt áruvásárlások esetében már valóban vizsgálni kell az áruvásárlás körülményeit annak tisztázása érdekében, hogy az eladó gazdálkodó szervezet az adott esetben a bolt vezetőjével mint magánszeméllyel vagy pedig vele mint a gazdálkodó szervezet képviselőjével kötötte-e a szerződést. Minthogy azonban a perbeli 59