Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

a termékgyártás átfutási idejére vonatkozó nyilatkozata nem volt elfogadható, mert azt nem tudta bizonyítani. Nem tudta bizonyítani az alperes azt sem, hogy a nagy tételben gyártott termék elosztása milyen célt szolgál és milyen arányban történik. Az alperes az ítélet ellen fellebbezett, amelyben kérte, hogy a bíróság a teljesítési határidó't 1979. április 15. napjában állapítsa meg. Arra hivatkozott, hogy az első fokú ítélet megalapozatlan és jogszabályellenes. Nem hozható létre olyan szállítási szerződés, amellyel kapcsolatban eló're látható, hogy a szállító a teljesítésre nem képes. A fellebbezés alaptalan. A Ptk. 212. §-ának (1) bekezdése szerint a jogosult ajánlattételre felhívhatja azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel. Az alperest szerződéskötési kötelezettség terhelte, aminek következtében a felhívástól számított 30 napon belül kellett az ajánlatát megtennie. Az alperes e kötelezettségének nem tett eleget. Arra hivatkozott, hogy a megrendelések számítógépes feldolgozására tért át, ezért a megrendelés-igazolását — helyesebben ajánlatát — csak később küldi meg. Ha az alperes a munkáját megkönnyítő számítógépes feldolgozásra tért át, ennek a jogviszonyára való kihatását nem a felperesnek, hanem neki kell viselnie. A számítógépes feldolgozásra való áttérés nem mentesíti az alperest az ajánlattételi kötelezettség alól. A Ptk. 212. §-ának (3) bekezdése a határidők közös megegyezéssel való esetleges eltérő megállapítására is lehetőséget nyújt, az alperes ezzel nem élt, mert ilyen kérelmet a felpereshez nem intézett. Téves az alperesnek az az érvelése, hogy a gyártásra való felkészülés a szerződés létrehozásának napjától kezdődhetett. Az alperest terhelő szerződéskötési kötelezettség folytán a késedelem minden kockázatát ő viseli. Ellenkező álláspont arra vezetne, hogy a szerződéskötésre kötelezettek időnyerés érdekében az ajánlattételt megtagadnák és csak a szerződést létrehozó első fokú ítélet, illetőleg annak jogerőre emelkedése után kezdenék meg a gyártásra való felkészülést. Ilyen magatartás szemben áll a népgazdaság érdekeivel. A Legfelsőbb Bíróság állandó gyakorlata szerint a szállítónak a gyártásra való felkészülési kötelezettsége a megrendelés (ajánlattételi felhívás) kézhezvétele időpontjától kezdődik. Az alperes a megrendelések kézhezvételekor már tudomást szerzett arról, hogy mi a felperes igénye, és mi az általa kívánt határidő. A peres eljárás — és az ezzel szükségképpen járó időveszteség-következményét az alperesnek kell viselnie. A bíróság útján történő szerződés létrehozása esetén ugyanis a megrendelés (ajánlattételi felhívás) beérkezésének időpontjából kell kiindulni, és ehhez kell hozzászámítani a szerződés reális teljesítéséhez szükséges időtartamot, amelyre nézve a bizonyítási kötelezettség a Ptk. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében is a szerződéskötésre kötelezett alperest terheli. Neki kell bizonyítani, hogy a szerződésnek a kívánt időben történő teljesítésére nem képes. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30 221/1979. sz., BH 1980/2. sz. 51.) 53. A szerződéses üzemeltetésbe adott üzletek áruellátása céljából 1983. szeptember hó 22. napjától kezdődően megkötött szerződésekkel kapcsolatos perekben vizsgálnia kell a bíróságnak azt, hogy az üzlet vezetője az eladó által is ismerten és elfogadottan a saját nevében vagy a szerződéses üzemeltetésbe adó gazdálkodó szervezet képviselőjeként kötötte-e a szerződést [Ptk. 219. § (2) bek., 38/1980. (IX. 30.) MT sz. r. 23 § 34/1983. (IX. 22.) MT sz. r. 3. §, 14/1980. (IX. 30.) BkM sz. r? 5. § (3) bek.]. Az alperes szerződést kötött F. J-vel a 11. számú zöldség-gyümölcs árudájának szerződéses üzemeltetésére. Az üzletvezető a felperestől több alkalommal különféle áruféleségeket vásárolt, azok összesen 28 576 Ft összegű ellenértékét azonban nem 58