Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

megszakításaként értékelhetők. Ezért megvalósultak a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdésében foglalt, a szerződések bíróság által történő létrehozásának előfeltételei. A szállítási szerződéseknek a bíróság által történő létrehozása a felek méltányos érdekeivel sem ellentétes. Mindhárom fél érdekében áll ugyanis az, hogy gazdasági kapcsolataik hosszabb időtartamra rendezettek legyenek, az egyik vagy a másik fél szerződésszegését pedig a jogszabályokban meghatározott szankciók — mind preventíve, mind reparatíve — ellensúlyozzák. Ez is nyilvánvalóvá teszi, hogy az adott esetben a Ptk. 206. §-a (3) bekezdésének alkalmazása feltétlenül indokolt. A Ptk. 206. §-ának (1) bekezdésébe foglaltak a szerződéskötési kötelezettség körében mondják ki azt, hogy a bíróságok nem hozhatják létre a szerződést abban az esetben, ha a kötelezett fél a teljesítési képtelenségét bizonyítja. Ez a rendelkezés értelemszerűen vonatkozik a huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési kapcsolatok megszakításának esetére is, mert a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdésében megjelölt „a felek méltányos érdekeinek figyelembevételére" vonatkozó, a bíróságok által a szerződés létrehozásakor vizsgálandó szempontba ugyanis a teljesítési képtelenség vizsgálata is beletartozik. A II. r. alperes a műbőrgyártáshoz szükséges importanyagokra vonatkozó importengedélyek hiányára, a közismert importkorlátozásokra és az ezektől származó alapanyag-ellátási nehézségekre hivatkozva kérte a teljesítési képtelenségének megállapítását. A II. r. alperesnek ez a védekezése azonban nem helytálló. A fellebbezések tárgyát 160000 fm műbőr képezte. Tényként volt megállapítható, hogy a II. r. alperes a raktárkészleteiből történt gyártással és tranzitszállításokkal már 1982. július 15. és augusztus 31. között mintegy 128 000 fm műbőrt leszállított a felperesnek. Ez pedig önmagában bizonyíték arra, hogy a bíróság által létrehozott szerződés teljesítésére a II. r. alperes — nem volt képtelen. E szállítási szerződések létrehozását tehát a teljesítési képtelenség nem akadályozta. Helyesen utalt az első fokú bíróság arra is, hogy az alperesek a kétségtelenül fennálló importanyag-beszerzési nehézségek miatt esetleg bekövetkező szállítási késedelmek tekintetében a szerződésszegésüket az ellenük indított perben kimenthetik. Az alapanyag-ellátásban mutatkozó nehézségek tehát nem minősíthetők olyan, a felek méltányos érdekeibe ütköző körülményeknek, amelyek kizárnák azt, hogy a bíróság a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdése alapján a szállítási szerződést a felek között létrehozhassa. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 31 J95/J982. sz., EH 1985/2. sz. 68.) 52. Az a körülmény, hogy a szerződéskötésre kötelezett szállító a megrendelések számítógépes feldolgozására tért át, nem mentesíti az ajánlattételi határidő megtartásának kötelezettsége alól [Ptk. 212. § (1) és (3) bek., 2C6. § (1) bek.]. A felperes megrendelő az alperes szállítónál különböző alumíniumötvözetű alapanyagokat rendelt meg. Az alperes a megrendelésre nem adott választ, ezért a felperes azt több alkalommal sürgette. Az alperes végül a válaszában arra hivatkozott, hogy megrendelés-igazolását (ajánlatát) a megrendelés számítógépes feldolgozása miatt csak később fogja megküldeni. A felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy az első fokú bíróság a szállítási szerződést 1979. január 10-i határidővel hozza létre. Az alperes a kereset elutasítását, illetőleg 1979. április 15-i szállítási határidő megállapítását kérte. Az első fokú bíróság 1979. január 31-i teljesítési határidővel a szállítási szerződést létrehozta. Az ítélet indokolása szerint az alperesrek sem az alapanyag hiányára, sem 57