Nagy Zoltán (szerk.): A gazdasági perek döntvénytára. Bírósági határozatok 3. kötet, 1980-1986 (Budapest, 1988)

désben írt teljesítési határidővel és annak egyéb nem vitatott feltételeivel. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján közbenső ítélettel a fentieket megállapította. Az első fokú bíróság az eltérő jogi álláspontja miatt bizonyítást nem folytatott le, holott az építési szerződés megszegése esetén — a 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 41. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 59. §-a alapján — lehetőség nyílik a kötbérigény érvényesítésére. A bizonyítás felvétele nélkül a kereset tárgyában dönteni nem lehet, ezért a Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítéletével az iratokat a Pp. 253. §-ának (4) bekezdése alapján a tárgyalás folytatása céljából az első fokú bíróságnak megküldte. (Legf. Bír. Gf. V. 30 367/1982. sz., BH 1983/JO. sz. 407.) 50. Huzamosabb ideje fennálló termelési együttműködési, illetőleg kereskedelmi kapcsolat megszakításaként minősíthető a szállító olyan — irreális feltételt tartalmazó — ajánlata, amely szerint a korábban szállított termék helyett a felhasználási célra ugyan alkalmas, de a megrendelő részére szükségtelenül jobb minőségű olyan termékre hajlandó szerződést kötni, amelynek ára a korábban szállítottnak négyszerese [Ptk. 206. § (3) bek., GK15. sz.]. A felperes a keresetében a Ptk. 206 §-ának (3) bekezdése alapján az 1980. évre vonatkozóan 456 000 fm kérgezett, hasított féldorongfára szállítási szerződés létrehozását kérte, mivel az alperes erre a bányaműveléshez nélkülözhetetlen termékre — a felek között évek óta fennálló rendszeres szerződéses kapcsolat ellenére — nem volt hajlandó szerződést kötni. Az alperes védekezésében előadta, hogy ennek a terméknek a gyártása gazdaságtalan, ezért helyette a szőlőműveléshez szükséges, gazdaságosan termelhető faanyagok gyártására tért át. A teljes 1980. évi kapacitását részben belföldi, részben pedig külkereskedelmi szerződésekkel lekötötte, ezért a felperes által kért minőségű faanyagot kapacitás hiánya miatt nem tudja szállítani. Hivatkozott arra, hogy a felperesnek felajánlotta a hasítás nélküli dorongfa szállítását a kért mennyiségben, ennek átvételére azonban a felperes nem volt hajlandó, ezért ezt a famennyiséget is más bányák részére kötötte le szerződésekkel. A felperes az MSZ 8892—71 számú szabvány 4. pontjában foglaltakra hivatkozva előadta, hogy a bányáiban a vágathajtáshoz csak kérgezett és hasított dorongfát tud felhasználni. Előadta, hogy a dorongfa megmunkálása (kérgezés, hasítás) nem tartozik a profiljába, erre nincs gépi felszerelése, de szakképzett munkaerővel sem rendelkezik. Az első fokú bíróság a felek között 456 000 fm féldorong szállítására — a mindenkori hatósági áron — létrehozta a szerződést. Az ítélet indokolása szerint az alperes azzal, hogy a korábbi években szállított minőségű faanyagra nem kötötte meg a szerződést, a huzamosabb együttműködési kapcsolatot megszakította, ezért a bíróság a Ptk. 206. §-ának (3) bekezdése alapján a felek között a szállítási szerződést létrehozhatta. Az első fokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Az 1980. évre létrehozott szerződés tekintetében a fellebbezés nem alapos. A felek egyezően adták elő, hogy közöttük évek óta rendszeres, éves szerződéses kapcsolat volt bányadorongfa szállítására. A korábbi években az alperes az igényelt mennyiségben szállított a felperes részére kérgezett, hasított dorongfát, ennek a minőségnek a szállítására azonban az 1980. évre nem vállalkozott. Helyette olyan terméket ajánlott a felperesnek, amely annak részére szükségtelenül jobb minőségű és egyben drágább volt, az egységára ugyanis négyszerese a korábban szállított minőségű fa árának. A GK 22. sz. állásfoglalással módosított GK 15. sz. állásfoglalás c) pontja 54